Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

felek elmondták, hogy noha a múltban közöttük sok villongás, nézeteltérés, emberölés, falvak felégetése, javak lefoglalása, és sok károkozás történt, mégis, nehogy a gyűlölség tovább tartson, a király rendeléséből, í 11. a főpapok és bárók tanácsára megállapodásra jutottak. Minden egymás ellen a korábbi megállapodásuk óta elkövetett cselekedetüket illetően, amelyet ők maguk, v. familiaris-aik, kiváltképpen a vajda és rokona, Pagan (dict.) István mr., valamint Pethew ~ Petew alvajda követett el, egymásnak kölcsönös elégtételt adtak, és ez alól felmentik egymást. Kivételt képez az a pénzösszeg, amit a püspök korábban Petew alvajdának adott. Az Úr szent keresztjére megesküsznek a király, a főpapok és a bárók jelenlétében, hogy a megegyezést megtartják, hozzátéve, hogy a fentiek miatt soha nem indítanak pert egymás ellen, és nem követnek el az említettekhez hasonlókat. Ha egymásnak kárt okoznak, akkor a püspök és Tamás vajda a cselekmények megfékezésére bírókat választ, és azok Culus-i monostor konv.-je tanúságtétele mellett kivizsgálják a jogtalanságokat, és igazságot szolgáltatnak. Ha a választott bírák hanyagnak v. elnézőnek bizonyulnának, akkor mint uraik parancsainak megszegői bűnhődjenek, és a kárt elszenvedő félnek adott elégtétel után tisztségeiket veszítsék el. A felek kinyilvánítják, hogy összes ezzel kapcsolatos korábbi oklevelük érvénytelen. A [gyula-]fehérvári erdélyi egyház kápt.-jávai erről kölcsönösen oklevelet adatnak ki. Erre a [felek önként] kötelezettséget vállaltak. Mindennek megerősítésére és a felek kérésére a király pecsétjével megerősített nyílt oklevelet ad ki. D. in Damas, f. IV. prox. p. fe. Exalt. S. Crucis, a. d. 134[1]. E.: Ba. Gyulafehérvári kápt. lt. Erdélyi kápt. Oklevelek 1. 117. (Df. 277 292.) Csonka és vízfoltos. A.: Gyulafehérvári kápt., 1786. júl. 21. Uo. E.-vel azonos jelzet alatt. K.: Doc. Trans. IV. 586-587. (55. szám). R.: Beke A., TT. 1892. 507. (636. szám). Ford.: Doc. Trans. IV. 47^49. (55. szám) (román nyelvű). Megj.: Az oklevél kiadásának évétÁ. alapján lehetett megállapítani. 658. 1341. szept. 19. [Balassa-]Gyarmat Drugek [!] Vilmos nádor, a kunok bírája hírül adja: azon a generális congregatio-n, amelyet szept. 17-én (f. II. p. oct. fe. Nat. B. virg.) Gyarmath faluban tartott Hont m. nemességének egyeteme számára, István, a Saag-i Boldogságos Szűz-egyház prépostja tiltakozott amiatt, hogy Doba birtok, amely Ke felől a Kerew-i egyház földjéig, Dé felől pedig a Tisza (Ticia) vizéig terjed és Zegey-i Isaak királyi serviens földje határolja, oklevelek tanúsága szerint a Saag-i egyházhoz tartozik, és most idegen kéz megszállása alatt van. Mivel elődei egyházuk szegénysége miatt - ti. a békétlen időben (tempus impacatum) hatalmas bárók megfosztották javaitól és dolgaitól, és azóta sem állíttatott helyre jó állapotába - nem követelhették vissza, ő v.