Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

légiuma elveszett, annak párja a kápt. sekrestyéjében ill. conservatorium-ában van , ezért a király megparancsolja, hogy azt keressék meg [és írják át]. D. in Wyssegrad, sabb. prox. p. fe. B. Bartholomei, [a. d. 134] 1. A.: a 630. számú oklevélben. K.:Megj.: A [ ] közötti részek az átíró oklevél alapján voltak kikövetkeztethetők. 591. 1341. aug. 27. Visegrád [I.] Károly király (H) színe e. személyesen megjelenve Telukbanya-i Márton mr. rector, bányabérlő a maga, valamint az ugyanoda való polgárok, hospes-ek és bányászok nevében kérte, hogy a király végeztesse el a város határainak kijelölését. A király megparancsolta a szepesi kápt.-nak, hogy küldje ki tanúságtételre hites emberét, aki a király által erre a célra kiküldött Peteuch fia Miklós mr., királyi ajtónállómr. és Pál Zeleus-i plébános társaságában végezze el Telukbanya hj.-át, állítsa fel a hatáijeleket, és tegyen a királynak írásos jelentést (1. 493. szám). A király a kápt. jelentését (1. 545. szám) megkapta Peteuch fia Miklós mr. és Pál [A. 1.: Zulus-i plébános révén. A király a megállapított határokat] elfogadja, a várost a jelen nyílt oklevél értelmében védelmébe veszi a fent említett határok között. Mivel Márton mr. a város birtokait elégtelennek mondta, a király megfontolva [az ő, továbbá a Telukbanya-i polgárok és bányászok hű szolgálatait, 2 mérföldnyi erdőt hegyekkel, egyet Dé, a másikat É felől], Verengh ~ Werugh, [Teluky, Radka és Hollohaza nevű] 4 falut [régi határaik között, és a Panyk falu területén levő hegyet a szőlők és a szántóföldek kivételével, amelyek] a Scepus-i kápt. említett oklevele szerint Panyk falunak jutottak, az említett bányavárosnak [adományozza örök használatra. Továbbá azt] a nagy utat, amely Werugh-ról [Borsua-n? keresztül] a Ronyua folyóig megy, határként jelöli meg. [A 2 falut, az utat,] erdőket és hegyet, amelyeket a király a városnak adott, Miklós mr. és Pál plébános alkalmasabb határoknak mondták, de mivel a király nem kérte, hogy ezeket jelöljék meg határként, ők maguk nem merték ezt megtenni. D. in oct. fe. S. regis Stephani, a. d. 1341. E.: Dl. 3402. (NRA. 715. 13.) Erősen vízfoltos. A restaurált hártyán hátlapi kerek pecsét nyoma. Á.: 1. I. Lajos király, 1344. jan. 25. > szepesi kápt., 1346. júl. 22. > Ilosvai Lestyák nádor, 1393. szept. 10. Dl. 3403. (NRA. 635. 11.) 2. Á. 1. > pozsonyi kápt., 1770. nov. 14. Az előzővel azonos jelzet alatt. K.: Wenzel, Bányászat 348-349. (Á. 1. alapján). Megj.: Az E. annyira vízfoltos, hogy kelte is csak az A.-ok alapján volt megállapítható. A [ ] közötti részek A. 1. alapján történt kiegészítések.