Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

birtokán, és nem fizetett ezért 9 M. bírságot. A határnapon Nagy (Maior) Vos (dict.) Miklós fia János tanúkkal letette az esküt András fia Miklóssal szemben, ezért őt a jelen oklevéllel feloldozzák minden ezzel kapcsolatos kötelezettsége alól. D. in Bonchyda, in termino prefixo, a. d. 1341. E.: AL. Wass cs. Oklevelek 3. 17. (Df. 252 746.) K.: HOklt. 233-234. (218. szám). Ford.: Doc. Trans. IV. 35. (40. szám) (K. alapján) (román nyelvű). 411. (1341.) jún. 19. Avignon [XII.] Benedek pápa közli a bécsi skótok monostorának apátjával: János fia Miklós, az esztergomi érsekség területén fekvő pozsonyi Szt. Megváltó-egyház kanonokja felkereste őt azzal, hogy noha az említett egyház prebenda-járól, amely Vörös (Ruffus) Péter kanonok halálával megüresedett, gondoskodás történt, az említett egyház prépostja, Mihály, Zala-i Miklóst, az említett egyházm. clericus-át vezette be abba, aki azt elfoglalta, és azóta is elfoglalva tartja, ezáltal megakadályozta Miklóst annak elfoglalásában. Minthogy Miklós joggal tart a prépost és Zala-i Miklós hatalmától, és biztonságban nem közlekedhet az esztergomi egyházm.-ben, ezért a pápa megparancsolja: az érintetteket idézze maga elé kihallgatásra és döntéshozatalra az egyházi törvények szigorú betartásával. A név szerint megidézett tanúkat hiteles tanúvallomásra kell késztetni. D. Auinione, XIII. Kai. Jul, [pápasága] 7. év[é]ben. A.: Henrik, a bécsi skótok Szűz Mária-egyházának bencés apátja, 1342. márc. 14. SNA. Pozsonyi kápt. m. lt. F. 9. 192. (Df. 273 019.) K.: Str. III. 421. (600. szám) (Á. alapján). 412. 1341. jún. 20. [I.] Károly király 1341. jún. 20-i (f. IV. prox. an. fe. Nat. B. Johannis Bapt, a. d. 1341.) nyílt oklevele szerint színe e. személyesen megjelentek Sadam-i János fiai: Besenyő (Bissenus) Gergely és testvére (fráter uterinus), Mátyás, akik korábban a besenyők jogán adományul kérték tőle a Tolna m.-i Bessenew, Egres és Hotwan birtokokat, de most azokat átengedték Hench fia János fia Miklós mr.-nek, mivel ennek apja, János Symontornya-i Salamon fia Simon magtalan halála után több joggal kérte és kapta azokat örök adományul a királytól. Tá.: Zsigmond király, 1409. szept. 9. Dl. 9481. (NRA. 593. 7.) K.:-