Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

ítéletlevelének (1. 390. szám) megfelelően Warada-i László fia János Bezded-i Dénes fia István mr. jobbágya, István varga (sutor) ellenében magát is beleértve 8 nemessel és 2 saját jobbágyával, Warada-i Vörös (Rufus) Györggyel és Pouch-csal esküt kellett tennie a nádor kápolnájában (in capella nostra), hogy István vargától nem vett el hatalmaskodva 8 rőf posztót, hanem az oly módon maradt nála, hogy István a fogságból lopva megszökött. Az eskütétel napján László fia János eskütársaival kész volt az esküt letenni, de a nádor fogott bírák közbenjárására, és különleges kegyként János esküjét, és a bírságokat elengedte, valamint az említett István varga halálát megbocsátotta, László fia János mr. pedig az említett [Bezded-i ?] Istvánt biztonságban szabadon bocsátotta (?). D. 4. die congregationis nostre et loco prenotatis, a. d. 1341. E.: Dl. 76 638. (Zichy cs. zsélyi lt. 1. B. 113.) A hártyán sötét színű, kerek hátlapi pecsét töredéke. K.:Z. 1.616-617. (579. szám). Megj.: Az oklevél fogalmazása nem egyértelmű. 401. 1341. jún. 14. Záhony Druget Vilmos nádor, a kunok bírája hírül adja: azon a generális congregatio-n, amelyet jún. 11-én (f. II. prox. p. quind. fe. Penth.) Zahun faluban tartott Zabolch és Bereg m.-ék nemessége részére, Joob ~ Job fiai: Domokos és Miklós mr.-ek előadták, hogy a Zabolch m.-i Berkez és Bodon birtokok örökség jogán őket illetik. A fentieket az említett m.-ék szb.-i, esküdt ülnökei és összes nemese egybehangzóan megerősítette. D. 4. die congregationis nostre et loco prenotatis, a. d. 1341. E.: Dl. 31 240. (Csicsery cs. lt. 776.) A hártyán kerek hátlapi pecsét nyoma. K.: HOklt. 232-233. (217. szám). R.: Kárffy Ö., TT. 1900. 399-400. (1341. jún. 4-i dátummal). 402.1341. jún. 14. Forró László fia Péter mr., Pál országbíró Vyuar m.-i bírságszedője hírül adja: Barcha-i János fia Tamás azon bírságokat illetően, amelyekben Azalov-i Pál fia János aranybánya, továbbá ezüstbányák hatalmaskodó lerombolása miatt Pál országbíró színe e. elmarasztaltatott, az országbíró általa képviselt személyének elégtételt adott, kivéve az ellenfél részét, ezért János fia Tamást e kötelezettség alól a jelen oklevél révén feloldozza. D. in Forrov, in oct. Corporis d., a. eiusdem 1341.