Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

említett Lukács a Zala m.-i Reznuk birtokot összes haszonvételeivel és tartozékaival 12 M. dénárnyi becsértékért (cum estimatione denarios valente) elzálogosítja rokonainak, Györgynek, Kelemennek, Domokosnak és Istvánnak jún. 10-től (a quind. fe. Penth.) számított 10 évre oly feltétellel, hogy azt 10 évig nem lehet visszaváltani. 10 év elteltével Lukács ugyanezen 12 M. dénárral felérő becsértékért bármikor visszaválthatja, ha viszont 10 évnél hamarabb akarja visszaváltani, akkor azt csak 50 M. ellenében teheti meg. Ha a visszaváltást megelőzően a személyesen megjelenő Rempe fia Salamon fia György v. testvérei v. anyja fent említett apjának, Herbord-nak birtokaiból az úrnőt illető jogokat követelnék, akkor amint Herbord többi birtokaiból, úgy Reznuk birtokból is az említett nemesek kötelesek elégtételt adni, amint azt vállalták. D. II. f. prox. p. quind. Penth, a. d. 1341. E.: Dl. 86 619. (Teleki cs. gyömrői lt. 23. 1. 14.) Vízfoltos. A hártyán természetes színű, kerek hátlapi pecsét apró töredéke. K.: Bgl. IV. 341. (538a. szám) (1342. jún. 2-i keltezéssel). R.: Iványi, Teleki 80. (31. szám). 395. 1341. jún. 11. A vasvári Szt. Mihály-egyház kápt.-ja e. személyesen megjelenve Reznuk-i Miklós fia György, Salamon fia Kelemen, Gergely fia Domokos és Olivér fia István kötelezik magukat, hogy Reznuk-i Herbord fia Jakab fia Lukács megmaradhat az ő Senthandreas és Buryh birtokainak békés birtoklásában, azokat tőle nem foglalják el, őt onnan ki nem űzik, vérét nem ontják, neki kárt nem okoznak. Ha ezzel ellentétesen cselekednének, a kápt. tanúságtétele mellett, nemesek és m.-beli emberek törvényes vizsgálata szerint, akkor párbajban legyőzöttként marasztaltassanak el. A szintén személyesen jelen levő Lukács megfogadta, hogy Reznuk, Boxafolwa, Lyak és Pousfolwa birtokokban, amelyeket Lukács birtoklásra adott a fentieknek, békésen maradhatnak, ameddig vissza nem tudja váltani tőlük. Ha vérüket ontja, megsebesíti őket, v. kárt okoz az említett birtokokban, és ez jogszerűen bebizonyosodik, párbajban legyőzöttként marasztaltassék el. D. II. f. prox. p. quind. Penth, a. d. 1341. E.:Tá.: a 753. számú oklevélben. K.: Zala I. 378-379. (255. szám) (a Reisig cs. birtokában levő állítólagos E. alapján). R.: Wertner, Nemzetségek I. 175. (K. alapján).