Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

országbíró minderről a [székes-]fehérvári kápt. oklevelében jelentést kér 1341. jún. 10-re (ad quind. fe. Penth, a. d. 1341.). Emi.: a 354. számú oklevélben. K.:353. 1341. máj. 31. A Kopornuk-i Szt. Megváltó-monostor konv.-je hírül adja: saját korábbi oklevelének (1. 349. szám) értelmében a konv. György mr. notarius-t küldte ki tanúságtételre, aki a felekkel együtt visszatérve elmondta: az említett napon a felek odavezették a birtokra Miklóst, Istvánt és Buhman-t, és megállapították a határokat Kereztur és Chuturtukhel birtokok között. Hj.: Z folyó, víz Buda, út, fák, a falu utcája, út, utca, út, bokor, erdő, hegy, régi út, nagy tölgyfa, nagy tölgyfa a régi út mellett, irtásos szántóföld, tölgyfa, szántóföld, tölgyfa, régi út, körtefák, régi út tölgyfasorral, tölgyfa, erdő, , síkság, Fornubag folyó, régi út, erdő széle, szilfa és tölgyfa, fa, tölgyfa, Babalakuta kút, tölgyfa , Zelenheag folyó, Homis folyó, erdei gyümölcsfa. A felek a kijelölt határokat elfogadták. Domokos, Mihály fia Miklós a birtokot a fent említett határok között Kopoz-nak és Fülöpnek és testvéreiknek hagyják birtoklásra, akik Kereztur birtokot a fenti határok között az előbbieknek tartoznak adni, amint azt vissza tudják szerezni. D. f. V. prox. p. fe. Penth. a. d. 1341. E.: Dl. 3387. (NRA. 399. 36.) Vízfoltos és csonka. A hártyán természetes színű, kerek hátlapi pecsét apró töredéke. K.:354. (1341. máj. 31.-jún. 10. között) A [székes-]fehérvári kápt. oklevele szerint az országbíró utasításának (1. 352. szám) megfelelően Bereck országbírói ember társaságában István, kórusának presbiter-e szállt ki az említett [Olhydegkuth] birtokra máj. 31-én (f. V. an. oct. fe. Penth.), ahol a szomszédokat előzetesen összehívva jelenlétükben hj.-t végeztek, a birtokot veszprémi M. szerinti 70 M.-ra becsülték, és a királyt képviselő Jánosnak iktatták ellentmondó nélkül. Midőn a folyónál levő hármas határjeltől Jánost, az országbírói és kápt.-i embert a folyón túl határjeltől határjelig vezetni akarták, mondván, hogy a vízen túl levő földrész a Felhydegkuth-on Szt. György mártír tiszteletére emelt egyház felével együtt régtől fogva a királyé, Felhydegkuth-i Farkasius fia Mihály és András fia András azokat a határokat, amelyekhez az országbírói és kápt.-i embert vezette a Fel- (Superior) Hydegkuth-i nemesség, nemzetségükön belüli határoknak mondták. Az említett egyház egészét is sajátjuknak tartották, így a határnak és az említett egyház