Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

209. 1340. ápr. 4. Visegrád [I.] Károly király (H) Lykolphus testvérnek, az Úr Szt. Sírja keresztesei szepességi (terra Scepusiensis) Landek-i prépostjának a maga és a konvent nevében előadott kérésére [nyílt] oklevelében átírja [IV.] Béla király (H) törött pecsétes — [II.] András király privilegiális oklevelét megerősítő — privilégiumát. D. in Wyssegrad, f. III. prox. p. domin. Judica, a. d. 1340. Á.: I. Lajos király, 1361. dec. 1. > uő., 1364. máj. 30. (Branik György kamarai regestrator 1700. márc. 18-án kelt hiteles Má.-ában.) Prímási Lt. Arch. Saeculare. Radicalia U. 115. (Df. 279 045.) K.: F. VIII. 4. 437-438. Megj.: IV. Béla király oklevelét 1. Reg. Arp. 755. (1244. jan. 23.), II. András királyét pedig uo. 273. szám (1212.) alatt. 210. 1340. ápr. 4. A kalocsai kápt. jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy nyílt oklevelének megfelelően (1. 132. szám) kiküldték tanúságul kanonoktársukat: János mr.-t, akinek jelenlétében Balach-i Sebestyén királyi ember márc. 27-én (f. II. prox. p. domin. Letare) a Csanád m.-i Bothzortudya és Bothanyaeghaza ~ Bothanya nevű szomszédos birtokokra ment, s azokat — a szomszédokkal 3 napig együtt tartózkodva — iktatta Beche-i Imre fiának: Tuteus mr.-nek örök birtoklásra, ellentmondó nem lévén. D. f. III. prox. p. domin. Judica, a. d. 1340. E.: Dl. 76 607. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 170.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, BothAnya névalakkal. Egy mandorla alakú és egy másik zárópecsét természetes színű töredéke. K.: Z. I. 574-575. R.: Wertner, Nemzetségek I. 84; Z. VII. 1. 83; Udvardy, Kalocsa 117. (mind K. alapján.) 211. 1340. ápr. 4. A pozsonyi kápt. a Heye folyó melletti, Eger [comitatus Agriensis ! r. Borsod] m.i Reeth-i István fia: Meese c. — Tovt (dict.) Lőrinc mr. Semthe-i várnagy famulus-a — kérésére pecsétjével megerősített privilegiális oklevelében átírja saját, 1323. szept. 2-án kelt oklevelét, mivel Santa (dict.) Miklós az ott szereplő összeget nem fizette ki. D. f. III. prox. an. domin. Ramispalmarum, a. d. 1340.