Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

E.: Dl. 60 971. (Rhédey cs. lt. 18.) Hátlapján azonos kéztől, ill. újkori kezektől tárgymegjelölések. Kerek zárópecsét természetes színű, apró töredéke. K.: —. 161. 1340. márc. 22 A váradi kápt. az uralkodó parancslevelének megfelelően (1. 149. szám) Wylak-i Miklós királyi emberrel kiküldte tanúságul Pál karpapot, akik márc. 18-án (sabb. prox. an. domin. Oculi) István fia: László Szatmár (Zothmar) m.-i Zarezberk birtokon levő, a többi birtokrésztől elkülönített, az utcán (piatea) DNy-ra fekvő részét a Zarezberk-i nemesek összehívásával iktatták Choholmonostra-i Péter fiának: Jánosnak örök birtoklásra, ellentmondó nem lévén, más jogának sérelme nélkül. Erről a kápt. pecsétjével megerősített nyílt oklevelet bocsát ki. D. f. IV. prox. p. domin. Oculi, a. d. 1340. E.: Dl. 40 826. (Múz. Ta. 1911. 55.) Hátlapra nyomott, mandorla alakú pecsét természetes színű töredéke. K.: —. 1340. márc. 22. 1350. márc. 3. A váradi kápt. előtt egyrészről Harang-i Vida fia Pál fia: Miklós, másrészről Olgerla-i Dénes fia: Ábrahám mr. megvallották, hogy ők Mortunus leányai (akik közül az egyik Pál felesége, vagyis ezen Miklós anyja, ill. a másik Remete-i Demeter özvegye volt) leánynegyede ügyében úgy egyeztek meg, hogy mivel e nemes asszonyok halála után egyedüli örökösük Miklós maradt, Mortunos (aki Miklós nagyapja — avus — volt) birtokrészeiből a leánynegyed rá háramlott az ország szokásának megfelelően. E leánynegyedet e nemes asszonyok, míg éltek, ezen Ábrahám mr.-töi, János fiától: Jánostól és Tamás fiaitól: Jánostól, Miklóstól, Ábrahámtól, Abych-tól és Dénestől az országbíró előtt megszerezték, és Simon iitteratus, a curia-ból kiküldött királyi ember a váradi kápt. tanúsága előtt az országbíró oklevelével Mortunos birtokrészeinek szomszédait összehívva e leánynegyedet 100 M.-ra becsülve e nemes asszonyoknak iktatta addig, míg valaki, akit ez megillet, vissza nem vásárolja. Végül az országbíró előtt ezen Abych a váradelőhegyi Szt. István első vértanú-monostor konventje ügyvédvalló levelével mondott fr.-ei nevében megjelenve e leánynegyed visszaváltásáról lemondott, átörökítve azt e nemes asszonyoknak, miként ez az országbíró oklevelében szerepel. Miklós ezután e leánynegyedet, ami a nemes asszonyok halála után rá háramlott, s ami el van különítve más részektől, eladta örök birtoklásra Ábrahám mr.-nek és örököseinek 60 M.-ért (minden M.-t 4 ft.-tal számolva) és Ábrahám mr. Faas birtokon levő, 40 M.-t érő részéért, annak minden haszonvételével és tartozékával (e rész el van különítve Tamás fiainak és János fiának: Jánosnak részeitől). Ezzel Ábrahám e leánynegyedet visszavásárolta, Miklós pedig lemondott minden jogáról és tulajdonáról ebben. A leánynegyedhez tartozó részek, ahogy ez a kápt. válaszlevelében, ill. az országbírónak a perfolyamról kiadott oklevelében szerepel: Nagiu birtokon Mortunos része, amely elkülönül Tamás fiainak részétől a Crisium folyó felé és a telki helyek egy része a malom felével; Fys birtokon egy telek (fundus) egy fűzfától a Crisium folyóig, majd Weyzteu birtokig telki helyeken át, kezdve a Crisium folyótól két körtefáig, majd egy másik körtefáig, s innen a Crisium folyóig; emellett Ábrahám mr. teljes része Feyerem birtokon, melyet Ábrahám e nemes asszonyoknak átadott leánynegyedükként, s amelyet egy bizonyos patak és a Crisium folyása határol; egy Mortunusylese nevü telek (fundus), amit két út és egy körtefa különít el; a Morisium folyó mellett levő Kaproncha nevü birtokoktól elkülönített Közepső-Monyoros