Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

16-án (in fe. B. Juliáné virg. et mart.) Kathlw (Á. 2.: Kathl), más néven Bankfelde (Á. 2.: Bankfeuldi) birtokot a szomszédok jelenlétében bejárták és iktatták Emuch fia János fiainak: Miklósnak, Lászlónak, Jánosnak, Lőrincnek, [Vörös] Péternek, Tamásnak, Mihálynak és Desew-nek, nem lévén ellentmondó. D. sabb. prox. an. fe. Kathedre S. Petri, a. d. 1340. A.: 1. a 358. számú oklevélben. 2. Á. 1. > Győri kápt, 1352. aug. 29. AL. Wass cs. lt. 7. 6. (Df. 252 891.) K.: HOkl. 225-226. (Á. 1. alapján, Á.-ban.) Megj.: A [[ ]] közötti részeket Á. 2. elhagyja. Az uralkodó átírt parancslevelét 1. Anjouokit. XXIII. 749. szám alatt. 90. 1340. febr. 20. Visegrád Leustasius mr. soproni és vasvári c. kinyilvánítja, hogy azon bírságokat, amelyekben Byri-i Miklós fia: Beke mr. jan. 15-én (quind. residencie regalis exercitus) Byry-i Lőrinc fia: Herke ellenében színe előtt elmarasztaltatott, a peres fél része nélkül neki elengedi, részben azért, mivel akkor az ö szolgálatában állott, részben pedig fogott bírók kérésére. Ezért utasítja Vasvár m.-i szb.-it, hogy ezen bírságokat Beke mr.-től ne szedjék be. D. in Wyssegrad, die domin. prox. an. fe. Katedre B. Petri ap, a. d. 1340. E.: AL. Sennyey cs. lt. 28. 6. (Df. 253 144.) Hátlapra nyomott pecsét nyoma. K.: —. 91. 1340. febr. 20. 1340. febr. 20-án (a. d. 1340, die 20. Febr.), amidőn a tatárok (Tartari) megtámadták Lo.-t (P), és emiatt a király és teljes Mo. (U) nyugtalan lett, Geruasius [fia:] Péter, az apostoli szék Mo.-i nuncius-a elküldött Zothomar-i Tamás testvér domokos rendi provinciális perjellel a Sclauonia-i Zágráb városába 1300 aranyft.-ot. A perjelnek adott egy 5 aranyit, értékű ezüst csészét, költségeire pedig 6 aranyft.-ot. K.: F. VIII. 6. 175; Theiner I. 636; Mon. Pol. Vat. I. 419; Vat. I. 433. (Mind Geruasius [fia:] Péter egyes szám 1. személyben íródott tizedjegyzéke alapján. Vatikáni Titkos Lt. Collect. 180. fol. 80.); Densu§ianu I. 657. (F. VIII. 6. alapján.) Román ford.: Doc. Trans. III. 528. (Theiner I. alapján.)