Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

(Zothmar) m.-i Zarazberuk birtokon levő azon részt, amit a vajdának [I.] Károly király (H) adományozott hü érdemeiért, fiai: Konya mr. királynéi asztalnokmr. és Mihály mr. pozsonyi prépost egyetértésével (ifjabb fiai: Gáspár és László helyett a vajda vállalta a nyilatkozatot) ezen János mr.-nek és utódainak adja örök birtoklásra e birtokrész jogainak teljességével, ti. telki helyekkel (loca sessionalia), szántóföldekkel, erdőkkel, rétekkel, berkekkel, legelőnek használt földekkel, legelőkkel és vizekkel, s más haszonvételekkel. A birtokrész egykor Syma-i István fiáé: Lászlóé volt, akit Zothmar-i (dict.) Miklós és Frychko királyi kamaraispánok hamis királyi pénzek készítésével és verésével nyilvánosan megvádoltak, s ezért őt az ország szokásának megfelelően megégették, így e birtokrész a Syma birtokon levő másik résszel a király kezeihez háramlott. A birtokrészekért ezen László fr. uterinus-ai: Mihály, Jakab és János, László özvegye, valamint fia: János Pál c. országbíró előtt a vajda ellen hosszabb ideig pereskedtek, ám e részeket Pál c. a vajdának ítélte. A vajda erről hiteles pecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Wyssegrad, in fe. B. Walentini mart., a. d. 1340. A. E.: Dl. 3292. (NRA. 914. 1.) Lila zsinóron kerek, kopott, természetes színű fúggőpecsét. K.: AO. IV. 4-5. R.: Wertner, Nemzetségek II. 117; Ortvay, Pozsony III. 208. (mindkettő K. alapján.) Román ford.: Doc. Trans. III. 527-528. (K. alapján.) 80. 1340. febr. 14. Visegrád Péter szerémi püspök, kápolnaispán és királyi titkos kancellár előtt egyrészről..., 1. a továbbiakban a 69. számú oklevelet. Eltérő névalakok: Gywad, Gabryan. D. in Wyssegrad, in fe. B. Valentini mart, a. d. 1340. E.: Dl. 76 605. (Zichy cs. zsélyi lt. 215. D. 5.) Hátlapján kerek pecsét természetes színű, apró töredéke. K.: Z. I. 572-573. R.: Z. VII. 1. 82-83. (K. alapján.) 81. 1340. febr. 14. A Kapurnuk-i Szt. Üdvözítő-monostor konventje a betegsége miatt ágyban fekvő, s ezért a konvent elé személyesen járulni nem tudó Akur fia: Pál, Rayk-i nemes (nuncius-a révén előadott) kérésére annak végrendelete meghallgatására kiküldte jobbágyát: Domokost, aki előtt Pál a Rayk-on levő birtoka felét annak minden haszonvételével anyjának, valamint leánytestvérének: Erzsébetnek, továbbá annak férjének, Pál fiának: Jánosnak (vagyis az ő sógorának — gener —) adta örök birtoklásra, a szintén jelenlevő