Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

739. 1340. dec. 19. Visegrád [I.] Károly király (H) előtt András fia: Simon, Lochunch-i Dénes fia: István mr. famulus-a ura nevében, Pál c. országbíró ügyvédvalló levelével a Dalyo nevű (immár Sándor fia: János mr. Ryuche-i várnagy Tewrynch nevű birtokához csatolt és István mr. Dalyo nevű birtokának szomszédságában levő) Nógrád (Neugrad) m.-i birtokrészt, amit egykor az uralkodó ezen János mr.-nek adományozott szolgálataiért mint Zaah nb. átkos emberek birtokát, ám amit eleddig István mr. Dalyo-i jobbágyai használtak, a személyesen megjelent János mr.-nek teljes joggal visszaadta, mivel István mr. felismerte, hogy királyi adomány címén e birtokrész János mr.-t illeti. D. in Wyssegrad, f. III. prox. p. fe. B. Luce virg., a. d. 1340. E.: Dl. 99 564. (Károlyi cs. lt. Bosnyák cs. 14. 4.) Hátlapján más középkori és újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint kerek pecsét természetes színű, apró töredéke. K.: Károlyi I. 138. R.: Waltherr I., Száz. 1875. 254; Kubínyi R, Száz. 1897. 216. 740. 1340. dec. 20. Visegrád Pál c. országbíró Vissegrad-on, 1340. dec. 20-án (in vig. fe. S. Thome ap., a. d. 1340.) kiadott nyílt oklevele szerint Franklo-i Gews fiai: János és Mihály, ill. Frank fia: Miklós és ennek fia: Miklós között az ue. Frank néhai fia: Simon Franklo, más néven Sarud [! y. Sarus] birtokon levő földjei, telkei (sessio) és curia-i ügyében számos peres eljárás, megegyezés, osztály és fogottbírói döntés jött létre. Tá.: Rozgonyi Simon országbíró, 1412. nov. 10. Dl. 15. (Eccl. 27. 57.) K.: F. VIII. 7. 324; Sopron vm. II. 8. (Tá.-ban.); Bgl. IV. 316. 741. 1340. dec. 21. A csázmai kápt. előtt Ugrin fia Miklós fia: János megvallotta, hogy a Gresenche-i (Á. 2.: Gersenche) districtus-ban, a Garig-i (Á. 2.: Garygh) Boldogságos Szűz-egyház remetéinek földjével szomszédos birtokának v. földjének 2 részét minden haszonvétellel és tartozékkal ezen egyháznak és az abban Istent szolgáló minister-eknek adta a maga és szülei lelkének üdvéért, semmiféle jogot v. tulajdont azokban magának és örököseinek meg nem tartva. Az egyik rész határai, miként Mátyás mr., a kápt. kanonoka — akit János kérésére küldtek ki e részek bejárására és elkülönítésére, ami a szomszédok ellentmondása nélkül meg is történt — ezt leírta: Gressenche folyó; a Gressenche-i vásárról a remeték felé tartó út; ue. folyó; ezen János jobbágyának: Ztoyan-nak (Á. 2.: Stoyan)