Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

Á.: 1. I. Lajos király, 1347. jún. 3. OA. Banská Bystrica. (Besztercebánya.) Tótlipcse város 1. (Df. 269 040.) 2. I. Lajos király, 1347. jún. 3. SA. Banská Bystrica. (Besztercebánya.) Zólyom m. Fassiones perennales A. 9. 10. 36. (Df. 268 894.) (Turóc m. 1705. jan. 2-án kelt Má.-ában.) 3. Szepesi kápt., 1354. okt. 4. OA. Banská Bystrica. (Besztercebánya.) Tótlipcse város 2. (Df. 269 041.) 4. Á. 1. > Szepesi kápt., 1354. okt. 4. Uo. 3. (Df. 269 042.) 5. Á. 4. > Zsigmond király, 1404. márc. 19. Uo. 5. (Df. 269 044.) 6. Á. 4. > Zsigmond király, 1423. júl. 23. Uo. 7. (Df. 269 046.) 7. Á. 6. > I. Mátyás király, 1462. jún. 11. Uo. 9. (Df. 269 048.) 8. Á. 7. > I. Mátyás király, 1466. márc. 24. Uo. 10. (Df. 269 049.) 9. Á. 8. > II. Ulászló király, 1492. jan. 16. Uo. 12. (Df. 269 051.) 10. Á. 9. > II. Lajos király, 1525. ápr. 27. Uo. 11. (Df. 269 050.) 11. V. László király, 1455. jún. 22. Uo. 8. (Df. 269 047.) K.: Katona, Hist. crit. IX. 194-196. (Hj. nélkül.); F. VIII. 3. 416-417. (1330. év alatt; Jankovich alapján.); F. VIII. 4. 443-445. (Katona, Hist. crit. IX. alapján); AO. IV. 50-51. (F. VIII. 3.-at kiegészítve Á. 1. alapján.); Juck I. 130-131. (Á. 1. alapján.) R.: Jersová 19. (Á. 1. alapján; szlovák nyelvű.); Str. III. 181. (F. VIII. 3. alapján, 1330. nov. 15.-Í keltezéssel.) Megj.: Az 1404. évi oklevelet l. ZsO. II/1. 1763. szám alatt. 653. 1340. nov. 11. [Zólyom-JLipcse [I.] Károly királynak (H) Sebes-i Alardus c. — fr. patruelis-e: péterfalvi (de villa Petri) Hennegius fia: Miklós nevében — bemutatta az erdélyi kápt. 1330. dec. 27-én (in fe. B. Johannis ewang., a. d. 1330.) kelt oklevelét, amelyben a kápt. péterfalvi Hennengius fia: Salamon számára átírta Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i c. 1325. ápr. 12én kelt nyílt oklevelét. Az uralkodó tehát proximus-a, ezen Tamás erdélyi vajda, Zonuk-i c., királyi tárnoki helyettes (gerens officium magisterii tawarnicatus nostri) kérésére Hennegius minden birtokát, falvát, földjét, ingó és ingatlan javait (amelyek Hennengius hűtlensége miatt a király adományozási jogköréhez háramlottak, majd ezeket a király a vajdának adta, akitől pedig az uralkodó engedélyével Hennengius fiai: Salamon és Miklós pénzért kiváltották) ezen Miklós számára megerősíti és a fenti okleveleket átírja. D. in Lypche, in fe. B. Martini conf., a. d. 1340. E.: Dl. 73 647. (Teleki cs. marosvásárhelyi lt. 61.) Hátlapján kerek királyi pecsét nyomában: reláció et commissio wayuode verbo regio ad duplicem meam requisicionem. Má.: AL. Toldalagi cs. lt. 6. (Df. 257 470.) Újkori.