Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

E.: Dl. 40 821. (Múz. Ta. Szily.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, Leustachyus névalakkal. Egy nagyobb kerek zárópecsét természetes színű, apró töredéke és egy kisebb zárópecsét szalagja. Tá.: a 82. számú oklevélben. K.: Bgl. IV. 289-290; AO. IV. 3-4. (utóbbi Tá. alapján, Tá.-ban.) 41. 1340. jan. 20. Visegrád [I.] Károly király (H) előtt megjelent egyrészről Henrik testvér, Tyrnauia-i domonkos rendi perjel — rokona: Megerdorf (dict.) Kunchlinus c. budavári (Castrum Novi Montis Pestiensis) esküdt polgár nevében — a [budafel-jhévízi (Calide Aque) Szentháromság-egyház keresztesei konventjének ügyvédvalló oklevelével, másrészről Vörös (Rufus) Tamás Chehte-i várnagy, valamint fr.-e: Orrus (dict.) Miklós mr. honti (Hunt) c. és Dragul-i várnagy, és Henrik elmondta, hogy Kunchlinus a Nyitra m.-i Kupusd és Baab nevű birtokait minden haszonvétellel és tartozékkal eladta 200 M. dénárért örök birtoklásra ezen Tamás és Miklós mr.-eknek és örököseiknek, semmiféle jogot és tulajdont meg nem tartva azokban magának és posteritas-ainak, átadva továbbá nevezetteknek minden oklevelet, amelyekkel Kupusd-ot és Baab-ot eleddig birtokolta. D. in Wysegrad, in fe. BB. Fabiani et Sebastiani mart., a. d. 1340. E.: Dl. 108 144. Hátlapján kerek királyi pecsét nyomában: "prout vidimus in privilegio capituli Budensis." (1. 26. szám.) K.: Apponyi I. 109-110. 42. 1340. jan. 20. Visegrád Pál c., [I.] Károly király (H) országbírója kinyilvánítja, hogy Bugar fia néhai Márton ifjabbik Gergely nevű fia az esztergomi kápt. idézőlevelével Keztelen-i Imre c.-t a királyi jelenlét elé perbe vitte, mivel Imre a Nyitra m.-i Suran nevű birtok — a királyné oklevele szerint Gergelynek történő — iktatásakor ellentmondott. A pert több halasztás után 1339. szept. 15-re (ad oct. Nat. virg. glor., a. d. 1339.) tűzték ki, mikor is a felek az országbírótól a megegyezés lehetőségét megszerezvén bemutatták az uralkodó nyílt oklevelét, amely szerint Gergely és Imre ezen ügyben a király előtt megegyeztek oly módon, hogy Gergely Suran birtokot átengedi Imrének, aki [1339.] okt. 20-án (22. die fe. B. Mychelis arch.) a nyitrai kápt. előtt kifizet 40 M. széles bécsi [dénárt] Gergelynek. A felek ezután [1340.] jan. 13-án (in die oct. Epyph. d. prox. preteritum) megjelentek az országbíró előtt, és bemutatták a nyitrai kápt. oklevelét, amely szerint a mondott napon a kápt. előtt az ügylet megtörtént. Az országbíró kérdésére Gergely megerősítette, hogy Suran birtokot minden haszonvétellel, ti. szántó-, trágyázott és legelőnek használt