Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

falvát annak haszonvételeivel 10 évig birtokolta. E 10 év lejártával, júl. 13-án (in fe. B. Margarete virg.), miként ez a kápt. Jakab testvér által bemutatott nyílt oklevelében szerepel, tartozott azt visszaadni az apátnak és konventjének, ám ezt mégsem tette meg. D. in crastino fe. B. Margarete virg. prenotati, a. d. 1340. E.: Esztergomi kápt. mit. 3. 1.3. (Df. 235 831.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, újkori kéz írásával kiegészítve. Kerek zárópecsét nyoma. K.: —. 444. 1340. júl. 14. A nyitrai kápt. előtt Jakab testvér, a Gron melletti B. Benedek-monostor konventjének perjele Sewridus apát és a konvent nevében tiltakozott, miszerint Magyar (dict.) István mr. Gymes-i alvárnagy a monostor Beseneu ~ Besseneu nevű birtokát v. falvát annak haszonvételeivel 10 évig birtokolta. E 10 év lejártával,júl. 13-án (in fe. B. Margarete virg.), miként ez a kápt. Jakab testvér által bemutatott nyílt oklevelében szerepel, tartozott azt visszaadni az apátnak és konventjének, ám ezt mégsem tette meg, sőt megengedte Zwgh (dict.) Mihálynak, hogy egy ezen birtokhoz tartozó nagy erdőt más haszonvételekkel együtt elfoglaljon. D. in crastino fe. B. Margarete virg. prenotati, a. d. 1340. E.: Esztergomi kápt. mit. 3. 1.4. (Df. 235 832.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés és töredékes kerek pecsét. K.: Str. III. 369-370. 445. [1340.] júl. 14. Avignon [XII.] Benedek pápa Bernát mr.-nek, a római jog (ius civilis) professzorának, az apostoli szék nuncius-ának. Értesült róla, hogy László pécsi püspök a pápai kamarát Mo.ról (partes Vngarie) megillető összegekből átadatott 2000 firenzei (Florencia) aranyit.-ot a velencei (Venecia) domokos testvérek perjelének és konventjének. A pápa felhatalmazza Bernát mr.-t, hogy ezen, ill. a pápai kamarát Mo.-ról megillető egyéb összegeket, amiket a velencei domokosoknak még elküldenek, vegye át, s minden esetben állítson ki ezügyben 2 közokiratot, s az egyiket küldje el a pápai kamarának. A kamarát illető jövedelmek ügyében a bármilyen rendú, méltóságú, status-ú v. condicio-jú ellentmondókat, mégha főpapok is, egyházi figyelmeztetéssel (censura) tartsa kordában, akkor is, ha az apostoli szék korábban engedélyezte számukra, hogy őket interdictum alá vetni, felfüggeszteni v. kiközösíteni nem lehet. D. Auinione, II. Id. Julii, [pápaságának] 6. évében. [1340.]