Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

A nyitrai kápt. jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy Pál c. országbíró idézőlevelének megfelelően (1. 424. szám) Gerud-i Benedek fia: János királyi emberrel kiküldték tanúságul János diaconus-t, chorus-uk clericus-át, akik júl. 3-án (f. II. prox. p. fe. BB. Petri et Pauli ap.) Spacha-i Miko fr.-ét: Jánost és Lucw (dict.) István fiát: Miklóst megidézték júl. 18-ra (ad quind. datarum presencium) a királyi jelenlét elé Gube leánya, Sykusd fia: János felesége: Iwola ellenében. D. in crastino f. II. prenotate, a. d. 1340. E.: —. Fk.: Dl. 95 253. (Ocskay cs. lt. 26. A.) K.:—. 431. (1340. júl. 5. e.) [I.] Károly király utasítja a zalai konventet, hogy Burdyz (dict.) Péter királyi emberrel küldjék ki tanúságukat, és Wruztun birtokot a szomszédok jelenlétében járják be. Eml.: a 435. számú oklevélben. K.: —. 432. 1340. júl. 5. Zágráb, Szűz Mária-kolostor A. d. 1340., XII. Benedek pápaságának 6. évében. János ciszterci rendi testvér, a zágrábi egyházm.-i Thoplica-i Szt. Mária-monostor apátja, pápai bíró és nuncius oklevele. A pápának a római kúria módjára megpecsételt, kenderzsinóron függő ólombullájával ellátott, a zágrábi egyház és a kápt. részére kiadott oklevelét Jakab olvasókanonok, László zágrábi püspök általános vicarius-a által megkapta. Jakab elpanaszolta, hogy Henrik testvér, a német lovagrend Methlica districtus-beli Chernomel-i rendházának commendator-a v. preceptor-a és a rendház testvérei a Methlica-i tizedeket, amelyek a kápt.-t illetik, jogtalanul beszedik, és kérte, hogy e tizedeket a zágrábi egyház és a kápt. jogába és tulajdonába vezessék vissza. János apát ezután Henriket és a rendház testvéreit megidézte a kápt. ellenében [1339.] szept. 15-re (8. diem fe. Nat. B. virg.) színe elé, ám ekkor nem jelentek meg, csupán János Guerche-i főesp., a kápt. képviselője, ezért újabb idézés következett nov. 8-ra (8. diem p. fe. OO. SS.). Akkor a Zagrabia-i Szűz Mária-kolostorban Henrik megjelent, és János főesp. mint a kápt. képviselője bemutatta azon 1339-ben kelt libellus-t, amelyben ő az apátnak előadta a kápt. sérelmeit, és kérte, hogy a mondott tizedjövedelmeket az apát ítélje a kápt.-nak. Ekkor Henrik kérésére (a főesp. beleegyezésével) e libellus-t átadták neki, s hogy az abban foglaltakra választ adhasson, az apát az ügyet ue. helyszínre [1340.] júl. 1-jére (8. die Nat. B. Johannis Bapt.)