Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

rész határai: Etheteleke; Piskhustow nevű völgy; szántóföldek; Kwzepwth nevü út; szántóföldek; Erechz folyó; Thekereserechz nevü víz; Sebes nevű víz; Wyasar falu birtoka. D. f. VI. prox. p. fe. ap. Petri et Pauli BB„ a. d. 1340. Á.: Pozsonyi kápt., 1411. jan. 19. Dl. 76 117. (Pethő cs. lt. 7.) K.: —. 418. 1340. júl. 1. Visegrád [I.] Károly király (H) kinyilvánítja, hogy a köztolvajlás és rablás miatt felakasztott Tamás fia: Miklós Barakcha birtokon levő, s emiatt az ő kezére háramlott minden részét Barakcha-i Jakab fiának: Miklósnak, a királyi aula familiaris ifjának, és rajta át fr.ének: Istvánnak adományozta, előbbi érdemeiért és kérésére. Az ország efféle adományozásokban kipróbált és jó szokása szerint oklevelében utasította az esztergomi kápt.-t, hogy küldjék ki tanúságukat, akinek jelenlétében Byleg-i Benedek v. Tayna-i Bekee v. Pozba-i János királyi emberek valamelyike a mondott birtokrészeket a szomszédok jelenlétében járja be, ahol szükséges, emeljen új határjeleket a régiek mellé, s ha adományozási jogköréhez tartozik, és nincs ellentmondás, iktassa más jogának sérelme nélkül Miklósnak és fr.-ének, az esetleges ellentmondókat pedig idézze meg jelenléte elé. A kápt. válaszának megfelelően az uralkodó e birtokrészeket, kivéve 5 hold földet, amit Pál fia: István saját joga nevében az iktatáskor tilalmazott, s amelyet eskü letételével megszerzett a kápt. más oklevele szerint, Miklósnak és fr.-ének adományozza örök birtoklásra. D. in Wyssegrad, in oct. fe. Nat. B. Johannis Bapt., a. d. 1340. E.: Dl. 62 483. (Motesiczky cs. lt. 13.) Hátlapján későbbi középkori, ill. újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint kerek pecsét természetes színű, apró töredéke. Á.: 1. a 429. számú oklevélben. 2.1. Lajos király, 1351. márc. 29. Dl. 16 099. (Keglevich cs. lt. AM. 12.) Az uralkodó 1364. jan. 27-én kelt megerősítő záradékával. Má: E. alapján, azzal azonos jelzet alatt. Újkori. K.: —. Megj.: Az uralkodó parancslevelét és a kápt. válaszát 1. Anjou-okit. XXIII. 343. és 367. szám alatt. A kápt. „más oklevele", amely István eskütételéről szólt, egy szintén 1339-ben kiadott (de itt dátum nélkül szereplő) oklevelet jelent. Nagymartom Pál országbíró 1339. júl. 15-i oklevelében (1. Anjou-okit. XXIII. 425. szám) tűzte ki ezen eskü letételét aug. 1-jére, a kápt. jelentését pedig aug. 8-ra kérte. Ezen, itt nem datált esztergomi kápt.-i oklevél tehát 1339. aug. l.-aug. 8. között kelt.