Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

Az egri kápt. oklevele szerint Péter fia: György (Malah-i Lukács özvegyének gener-e és képviselője) [1339.] szept. 15-én (oct. Nat. B. virg.), nov. 8-án (oct. 00. SS.) és [1340.] jan. l-jén (oct. Nat. d.) összesen 37 és fél M.-t kifizetett a kápt. előtt a Lelez-i prépost és konvent ügyvédvalló levelével megjelent Benedek fiának: Andrásnak (Márton fia: János özvegye jelenlegi férjének és képviselőjének), aki ezután Fülöp néhai nádor, annak albírája, valamint a váradi kápt. összesen 10 oklevelét átadta Györgynek, szavatosságot vállalva a maga és örökösei nevében Lukács özvegye és annak posteritas-ai felé. Tá.: az 56. számú oklevélben. K.:—. 2. 1340. jan. 2. Az erdélyi kápt. jelenti Péter alvajdának, hogy oklevelének megfelelően Miklós fia: Mike alvajdai emberrel kiküldték tanúságul Nagy (Magnus) György mr.-t, a kápt. kanonokát, akik [1339.] nov. 14-én (die domin. prox. p. fe. B. Martini conf.) a szomszédokjelenlétében Zenthmarton (Á. 2.: Szent Marthon) és Koroth (Á. 2.: Korod) birtokokat Egrestü (Á. 2.: Egrestheő) falu felől elkülönítették, majd iktatták Artheus fiának: Jánosnak és Pál fiának: Jánosnak, ellentmondás nem lévén. Hj.: Küküllő folyónál levő rekeszték; Holt Küküllő (A. 2.: Holt Kükülleő); Solmus falu; Kükülleü (Á. 2.: Kükülleő) folyó; Holt Küküllő medre, ahol egy száraz helyen határjeleket emeltek, félve, hogy a vizek kiáradása miatt a meder eltűnik. D. f. I. [!] p. oct. fe. Nat. d., a. eiusdem 1340. Á.: 1. Erdélyi kápt., 1426. jan. 11. Dl. 11 742. (Erd. Fisc. 3. 155. A.) Újkori Má.-ban. 2. a 25. számú oklevélben. > Erdélyi kápt., 1426. jan. 11. Újkori Má.-ban. Á. l.-gyel azonos jelzet alatt. K.: —. Megj.: Az alvajda oklevelét 1. Anjou-okit. XXIII. 656. szám alatt. 3. 1340. jan. 5. [I.] Károly király átírja azon 1336. febr. l-jén kiadott bevallást, amelyben Hencz fia János c. fia: Miklós mr. budai (Novus Mons Pestiensis) rector a Kana területén levő predium-ot Péter [budai] plébánosra és utódaira hagyta. K.: Hermann Zs., 1983. 57. (LEO. 257. 223. alapján, a fenti dátummal.) R.: Gy. IV. 579. Megj.: K. szerint az oklevél Garai Miklós nádor 1430. évi ítéletlevelében lehetett átírva.