Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

jelenlétében bejárta, új határjeleket emelve a régiek mellé elkülönítette mások birtokaitól és iktatta Bachus mr.-nek és uterinus fr.-ének [Istvánnak], nem lévén ellentmondás. Hj.: határjel Ozd falu felől egy emelkedőn az Ozdpatakha nevű patak mellett; 2 régi határjel, amelyekről Czekelaka-i Lukács fia: Miklós, Gombocz birtok szomszédosa azt állította, hogy sajátjai és Bwkös erdőhöz tartoznak, ellenben fia: Márton szomszédos szintén a magáénak vallotta azokat, s hogy Ozd birtokhoz tartoznak - de ellentmondást végül nem tettek; egy nagy Bercz, ahol határos a Swlye-i nemesekkel; 3 határjel, ahol elkülönülnek a Swlye-i, szentbenedeki (de S. Benedicto) nemesek és Gombocz birtok; egy kis hegy, ahol határos ezen Zenthbenedek birtok és Gombocz; ue. Bercz; erdő; út, amely Gombocz faluból ; erdő; Mihály Forro-i nemes; kis hegy oldala, ahol elkülönülnek Forro és Hari falvak, valamint Gombocz; határjelek, ahol Gombocz elkülönül Han-tól és határt kezd tartam Nandorlaka birtokkal, majd elhagyja ezt és határos lesz Bwkös faluval az Ozdpataka pataknál levő 2 határjelig. Byczez fr.-e: Pál és Benedek fia: Pál - Job-i nemes - Tamás vajda nevében és személyében e hj.-t és birtokelkülönítést Bwkös és Nándor birtokok felől elismerték. D. f. VI. prox. an. domin. Oculi, a. d. prenotato. [1339.] Á.: Sirokai Miklós erdélyi vajda, 1344. febr. 1. > Erdélyi alvajdák, 1448. jan. 24. (Újkori egyszerű Má.-ban.) Dl. 30 374. (Gyfvár. Centuria. L. 59.) Helyenként foltos. R.: Magyari K„ TT. 1907. 84-85; Doc. Trans. III. 504. (TT. alapján; román nyelvű.) K.: 105. [1339.]febr. 27. Avignon. [XII.] Benedek pápa oklevele [Csanád] esztergomi érseknek és [Miklós] egri püspöknek. Már korábban eljutott hiteles jelentésből az apostoli audiencia-hoz, miszerint a kalocsai és bácsi egyházak legutóbbi megüresedésekor az egyházi törvények szerint ezen egyházak érseki mensa-ját megillető predium-okat, birtokokat és várakat [I.] Károly király (U) beleegyezésével világi erővel jogtalanul elfoglalták, s emiatt e javakat jelentős pusztítás érte a leendő érsek (pastor) nagy kárára. A pápa ezért eljuttatta speciális levelét a királynak, figyelmeztetve, hogy tartsa szem előtt, miszerint olyan katolikus királyoktól és legkeresztényibb fejedelmektől veszi eredetét (genus), akik országaikban a Királyok Királyának ájtatosan egyházakat alapítottak, azokat bőkezű adományokkal gyarapították, s ezért inkább az ő példájukat kövesse az egyházi javak és személyek védelmével és oltalmával: ne pusztításokkal mutassa meg királyi erejét, hanem adjon segítséget az üresedés idején, mivel királyi dicsősége szerfelett megsínyli, ha engedélyével országában a megüresedett egyházak javait elpusztítják; ezért kérte a királyt, hogy az iránta és az apostoli szék irányában érzett tisztelete miatt rendelje el, hogy a mondott javakat, valamint tizedeket és ezen egyházak más jogait - amelyekben elődei: Mo. királyai, miként ezt hiteles jelentés tartja, semmiféle jogot mindaddig nem követeltek maguknak, hanem azokat átengedték a megüresedett egyházak kápt.-jai és más egyházi emberek felügyeletére, mivel ilyen esetekben mindezek kezelése őket illeti meg - az elfoglalók teljes egészében