Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

[I.] Károly király (H) [nyílt oklevelében] Smulnychbana-i hospes-einek azt a kiváltságot adományozza, hogy minden kisebb és nagyobb ügyükben - tolvajlás, rablás, hatalmaskodás amelyek a város határain belül és területén történnek, maguk ítélkezhessenek. Ezért elrendeli a nádornak, a királyi tárnokmr.-nek, az országbírónak, a megyésispánoknak (comites parochiales) és az ország más jogszolgáltatóinak, hogy a mondott ügyekben ezen hospes-ek felett ne ítélkezzenek. D. in Wyssegrad, f. III. prox. p. domin. Invocavit, a. d. 1339. A. Á.: Szepesi kápt., 1340. dec. 6. Dl. 71412. (Csáky cs. központi lt. 74. 2.) K.: Csáky I. 85-86; Juck 128-129. 85. 1339. febr. 16. A vasvári Szt. Mihály arkangyal-egyház kápt-ja előtt egyrészről Jaak nb. Jaak fiai: Márton és Mihály, másrészről ue. Jak fia: Jakab és ue. Jaak fia Myke fia: György a köv. birtokosztályukról számoltak be: Bankfolua birtokuk, ill. a Belyak-i Szt. Mihály-egyház kerületében (districtus) fekvő Sebefeuldu birtokuk minden haszonvétellel, telki helyekkel (loca sessionaria), a falvak rétjeivel, erdőivel, szántóföldjeivel és más tartozékokkal Jak fiának: Jakabnak és Myke fiának: Györgynek jutottak; míg azon birtokrészeik, amelyek Vyfolu-ban és Nykch-en vannak (ti. Nykch birtok harmada), valamint Egurzyg-en levő birtokrészük a Repche folyó mellett (az ezen folyón található malommal), továbbá a szintén Repche melletti, Sopron (Suprun) m.-i Damynia-n levő birtokrészük (mindezek összes haszonvételeivel: telki helyekkel - loca sessionaria -, a falvak szántóföldjeivel, erdőivel, rétjeivel, vizeivel és más tartozékaikkal) Mártonnak és Mihálynak jutottak. A felek szavatosságot vállaltak egymás felé, s ha valamelyik felet birtokától megfosztják, s magát megvédeni nem tudja, azon részt közösen tartoznak saját birtokaikból helyreállítani, kivéve, ha azt saját álnoksága miatt veszítette el, mert abban az esetben kezeit vegye le a másik fél birtokairól és jobbágyairól. A felek építményeiket ápr. 24-ig (usque fe. S. Georgii mart.) átvihetik saját részükre, öt szolgát (servus) és rabnőt (ancilla) pedig megtarthatnak. A felek emellett minden eddigi - gyilkosság, megsebesítés, vérontás okán - létrejött ügyükben is megbékéltek. D. f. III. prox. p. domin. Invocavit, a. d. 1339. E.: Prímási Lt. Ipolyi-gyűjt. 20. (Df. 248 882.) K. szerint hátlapján pecsét nyomai láthatók. Á.: Vasvári kápt., 1364. szept. 30. GYMSML. 2. Niczky cs. lt. 79. 4681. (Df. 209 181.) K.: Sopron vm. I. 143-144. (E. alapján.) R.: Wertner, Nemzetségek II. 71. (K. alapján.); Bgl. IV. 259. (Á. alapján.)