Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

Az esztergomi kápt. előtt a Hont (Hunt) m.-i Chitar-i Kese fia: András, mivel Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i c. az ő Hont m.-i Kalade nevű birtokának haszonvételeit Patak-i jobbágyai és más hozzá tartozók által folyamatosan használja, továbbá az ő Ipul nevű folyóján malmot építtetett az ő jogának sérelmére, nevezetteket mindezektől tilalmazza. D. in domin. Esto michi, a. d. 1339. E.: PrímásiLt. Arch. Saeculare. Radicalia F. 12. (Df. 248 190.) Hátlapján azonos, ill. újkori kéztől tárgymegjelölések, valamint kerek zárópecsét töredékei. Tá.: 1. Magyaro. prelatus-ai, bárói, nemesei és procer-ei, 1447. jún. 27. Prímási Lt. Arch. Saeculare. Radicalia F. 85. (Df. 248 268.) 2. Magyaro. prelatus-ai, bárói, nemesei és procer-ei, 1450. jún. 9. Prímási Lt. Arch. Saeculare. Radicalia F. 91. (Df. 248 274.) K.: Str. III. 333-334. (E. alapján.) 77. (1339. febr. 4. -jún. 4. között) Pál c. országbíró a felperes Kolos fia: Lachk mr., ill. Weyk-i János fia: István és Weyk-i Pál fia: Miklós közötti, Chabagata birtok okán létrejött pert 1339. febr. 4-ről (oct. Purif. B. virg., a. d. 1339.) jún. 4-re (ad 22. diem fe. Penth.) halasztja el. Emi.: Nagymartom Pál országbíró, 1341. máj. 10. > Pécsi kápt., 1341. aug. 30. Dl. 3380. (NRA. 611. 27.) K.: AO. IV. 129. (Eml.-ben.) 78. 1339. febr. 10. Kolozsvár Albert fia: Miklós kolozsi c. előtt János kolozsmonostori apát bemutatta a király és Tamás vajda okleveleit, amelyek szerint az apát és jobbágyai, valamint birtoktalan szolgái a m.-i nemesek bírósága alól egészen ki vannak véve. A c. ezen okleveleket jóváhagyja, megjegyezve, hogy az apátot és kajántói jobbágyait - akiket Pogán mr. szolgája miatt bírsággal akart terhelni - felmentetteknek tekinti. D. in Clus, in die Cynerum, a. 1339. E.: Beke szerint a kolozsmonostori konvent It.-ában, Com. Kolos. 53. (neoreg. 22.) alatt, pergamenen, amelynek hátlapján 3 cm. átmérőjű, vörös viaszú pecsét töredéke volt látható. IC: R.: Beke A., TT. 1896. 499; Beke, Kolozsmonostor 19; Csomor, 1912. 33.