Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

A királyi kápolnaispán oklevele szerint Zeleus-i Mihály fia: András Viragusberk-i Mihály fiát: Istvánt Wyssegrad-on febr. 5-re (ad 3. diem f. IV. prox. p. fe. Purif. B. virg.) a királyi jelenlét elé megidéztette. Tá.: a 309. számú oklevélben. K: AO. III. 561. (Tá.-ban.) R.: Bgl. IV. 258. (német nyelvű; K. alapján.) 73. (1339. febr. 5. - ápr. 11. között) Pál c. országbíró előtt febr. 5-én (3. die f. IV. prox. p. fe. Purif. B. virg.) megjelent egyrészről Zeleus-i Mihály fia: András, másrészről Viragusberk-i Mihály fia: István, s előbbi bemutatta [IV.] Béla király 1244-ben (a. d. 1244.) [j: 1240.] kiadott privilégiumát, amely szerint az uralkodó az ország jogarának megszerzése után igyekezett összeszámláltatni a szabad királyi udvarnokokat (qui liberi sunt in eadem gente ac qui liberi udvamicorum vocari consuevissent sub numero designari), mivel számos királyi udvarnok szabadnak tüntette fel magát (libertatis sibi nomen usurpare consuevissent); eszerint a Vasvár m.-i Zeleus faluban Bachede, Kelenus és Péter nemzetségéből (de genere) 18 ilyen mansio volt - noha [III.] Béla király privilégiumában kevesebb szerepel s az uralkodó elrendelte, hogy közülük tíz ember adjon egy lovat a király szolgálatára. Hozzátette András, hogy Mykofelde, Viragusberk és Hermám Haratkuz — Hermaniharatkuz földek e 18 szabad udvarnoki mansio határában fekszenek és a nevezett udvarnokokkal való rokonsága okán (racione linee generacionis) őt illetik, együttesen Zeleus-nek nevezik őket, s csak korábban nevezték őket e 3 különböző néven. Erre Mihály fia: István bemutatta [I.] Károly király 1327-ben (a. d. 1327.) kelt oklevelét, amely szerint az uralkodó és a vasvári kápt. emberei Mykofelde birtokot - amely ezen István és fr.-e: Beke clericus öröksége, s a Gingus melletti Viragusberk ill. Hermaniharazthkuz nevű részekből áll - a szomszédok összehívásával bejárták és minden tartozékával iktatták Mihály ezen fiainak, nem lévén ellentmondó. Hozzátette még István, hogy Mykofelde, Viragusberk és Hermaniharazthkuz földek nem a mondott 18 szabad udvarnoki mansio-hoz tartoznak, hanem azoktól el vannak különítve, és az ország nemeseinek szokása szerint régtől fogva őket illetik örökjogon. Az országbíró azon kérdésére, hogy András miért nem tilalmazta e birtokok Mihály fiai részére történő beiktatását, ő azt felelte, hogy az őt [Kőszegi ifjabb] Henrik fiai részéről ért rablás (dissipacio) miatt nem tudott akkor jelen lenni. Az országbíró végezetül mindezek okán a Vasvár m.-i c., vicec. és szb.-k felek közötti ítéletét (1. 70. szám) megsemmisíti és kéri a vasvári kápt.-t, hogy küldjék ki tanúságukat, akinek jelenlétében András részére Herman-i Lamprys fia: György v. Herman-i Apor v. Bagath-i Miklós fia: János, ill. István részére Herman-i Ratolth fia: Miklós v. Kamon-i Márton fia: Pál v. Herman-i Kondakor fia: Jakab királyi emberek valamelyike ápr. 11-én (in quind. Pasce d.)