Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

feletti ítélkezés (íudicium terranorum districtus Scepesyensis) a szepesi c.-hez tartozik - a pert memoriális oklevelével elhalasztotta a Szepességbe (in terram Scepesyensem) való visszatértéig, hogy az ügyben személyesen ő ítélkezzen, miként azt a király és a királyné parancsából tartozik megtenni. Akkor Helbrandus fiát: Miklós c.-t és a szepesi districtus szászainak (Saxones) főbb városaiból 24 villicus-t és senior-t a király domus-ába, vagyis a szepesi várba hívott 1339. jan. 27-re (adf. IV. prox. an. fe. Purif. B. virg., a. in presenti) színe elé, ahol előállt Tatar (dict.) Mihály, a szepesi prépost képviselője annak ügyvédvalló levelével, de Gvebylinus fia: Tylus villicus kérésére a nádor a pert a következő napra (ad crastinum ipsius diei) halasztotta. Másnap a prépost képviselője megjelent a szepesi egyház privilegiális és tudományvevő okleveleivel, s amikor Tylus villicus, apja: Guebylinus és Helbrandus fia: Tylus a mondott város érdekében előállva azt állították, hogy a nádornak nincs hatásköre (auctoritas) a királyi várban ítélkezni, csak Leuche városban, az ő communitas-ukkal, Mihály képviselő bemutatta a királyné gyűrűspecséttel megerősített oklevelét, amely szerint a nádor a királyné teljes hatáskörével ítélkezzen és zárj a le az ügyet. Végül Helbrandus fia: Miklós szászispán, valamint a villicus-ok és senior-ok kérésére a nádor a pert jan. 3l-re (ad domin. diem tunc prox. sequentem) halasztotta el. Akkor megjelent a prépost érdekében ezen Mihály, ill. Tylus villicus, Guebylinus és Tylus a maguk és városuk teljes communitas-a nevében, s Mihály elmondta, miszerint nevezettek és a teljes communitas [1338.] júl. 10-én (f. VI. prox. an. fe. Margarete virg. prox. preteritum) felfegyverkezve és hatalmaskodva a Scepes-i Szt. Márton-egyház Scenthpal nevű birtokán levő vetést és gabonát lekaszálták, hazaszállították, a maradékot pedig nyájaikkal és csordáikkal letiportatták. Erre Tylus, Guebylinus és Tylus azt felelték, hogy mindezeket saját területükön követték el. Mihály ekkor bemutatta a köv.-ket: 1) az uralkodó - [IV.] Béla király (H) privilégiumát megerősítő - privilegiális oklevelét, amely tartalmazta a mondott birtok és a város területe közötti határokat; 2) a Jazou-i prépost és a konvent tudományvevő levelét; 3) Miklós c.-nek, a nádor vicec.-ének és szepesi vámagyának oklevelét; 4) végezetül ezen Miklós mr. és a négy- szepesi szb. oklevelét. Ezek szerint a király parancsára Vayta fia: Dénes királyi ember a Jazou-i konvent tanúsága alatt, valamint a nádor parancsára Miklós mr. és a négy szb. megtudták, hogy a mondott napon e váraljai hospesek a felsoroltakat megcselekedték a prépost és egyháza sérelmére. A nádor tehát a vele ülésező Helbrandus fia: Miklós szászispánnal (c. teiTanorum), János Leuche-i villicus-szal, Fynta Villa Latina-i villicus-szal, Mark fia: Péter Koldubah falvi villicus-szal, és számos más, a nádorral ülésező nemes fogott bírával úgy döntött, hogy ezen hospes-eket hatalmaskodásban marasztalja el a prépost ellenében. D. in castro Scepes, die prenotata, a. d. 1339. E.: SA. Levoéa. (Lőcse.) Szepesi prépostság lt. 55. (Df. 264 168.) Hátlapján azonos, ill. újkori kéztől származó tárgymegjelölések, valamint rányomott pecsét nyoma. Tá.: a 182., 296. és 478. számú oklevelekben. K.: R.: Feüarová 31. (febr. 1-jei dátum alatt; szlovák nyelvű.); Piti F., Fons 5 (1998) 2. szám. 277-278.