Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

antea) a maguk (és nem más) készpénzén visszaválthatják ezeket, mégpedig akkor forgalomban levő dénárokban (minden M.-t 6 pensa-val számolva). Ha ekkor (in ipsa 2. revolucione oct. predict. annuali) ezt nem tennék meg, a 100 M. kétszerese terhelje őket, és ha a köv. évfordulóig (usque ad 3. revolucionem earundem oct. annualem.) sem váltják vissza a birtokokat, akkor a püspök és a kápt. e 200 M.-ért (akár Péter mr. és fiai távollétében is) mindezeket örökítsék át Miklós mr.-nek. Ha Péter mr. és fiai a birtokokat kölcsönpénzből akarnák visszaváltani, a birtokokat azonnal át kell adni Miklós mr.-nek. Péter mr. és fiai a visszaváltás v. az átörökítés idejéig szavatossággal tartoznak Miklós mr. felé, amit ha nem teljesítenek, Barana m.-i öröklött birtokaikból (kivéve a Suklous-on levő birtokrészeket) 200 M.-nyit tartoznak Miklós mr.-nek átadni. Ezután a kápt. előtt Péter mr. fia: Miklós, ill. Roma fia: Tamás a [pécs-]váradi konvent ügyvédvalló levelével Péter mr.-t és másik két fiát ezen elrendezés megtartására kötelezték. D. die domin. prox. an. predict. oct. fe. B. Andree ap., a. d. 1339. E.: SÚA. Révay cs. lt. Gyulai 4. 17. (Df. 259 849.) Előlapján ovális pecsét nyoma és hártyaszalagja látszódik. Á.: Pécsváradi konvent, 1340. aug. 2. SÚA. Révay cs. lt. Gyulai 4. 19. (Df. 259 851.) K.: AO. III. 616-619. (E. alapján.) R.: Wertner, Nemzetségek I. 301 és II. 89. (K. alapján.) 725. (1339. dec. 6. e.) [I.] Károly király 1339-ben (a. d. 1339.) kelt oklevele szerint színe elé járult Lajos herceg nevelője (informátor), a Frankonya-i Plespah és Leusko neméből (de genere) való Zauan-i Henrik fia: Lo.-i (P) Miklós mr. és érdemeire hivatkozva kérte adományul magának és consobrinus-ainak - Zotrogh (dict.) Miklós fiainak: Henthko-nak és Máténak - az (állítása szerint) örökös nélkül elhunyt ember birtokában volt, s ezért az uralkodó adományozási jogköréhez (collacio) háramlott Kamaron m.-i Nezmel birtokot. Az uralkodó ezért utasította az esztergomi kápt.-t, hogy küldjék ki tanúságukat, akinek jelenlétében Pyrohtos (dict.) Mihály, a királyi aula servitor-a, az uralkodó speciális embere Nezmel-t a szomszédok jelenlétében jáija be, ahol szükséges, emeljen új határjeleket a régiek mellé, ezzel mások birtokaitól különítse el, s ha a birtok valóban adományozási jogköréhez tartozik, iktassa nevezetteknek, ha nincs ellentmondás. Az esetleges ellentmondókat idézze jelenléte elé Miklós ellenében, majd a kápt. tegyen jelentést. Tá.: Bebek István országbíró, 1364. aug. 22. Pannonhalmi apátság lt. Capsarium. 487. 2. T. (Df. 207 285.) K.: P. II. 493-494. (Tá.-ban.) Megj.: Az oklevél eredetileg a köv. számú oklevélben volt átírva, s az országbíró elé I. Lajos király 1347-ben kiadott privilégiumában került.