Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

ügyében - amelyekről Jolenth azt állította, hogy az ő Ebres nevű birtoka, míg Lukács fiai és Péter fiai pedig azt, hogy az ő Scenthmyhal nevű birtokuk határában fekszenek - az országbíró engedélyével fogott nemes bírák elrendezésével így egyeztek meg: mivel Lukács fiai és Péter fiai ráismertek a pécsi kápt. 1251. évi (a. d. 1251.) privilégiumából arra, hogy a nevezett birtokrészek mindig is Ebres határain belül feküdtek, ezért azokat minden haszonvételükkel és tartozékukkal Jolenth asszonynak és örököseinek hagyták birtoklásra, szabad elidegenítésre és végrendelkezésre; minden, ezen ügyben addig kiadott tilalmazó és tudományvevő oklevelüket érvénytelenítették, s ha ezen megegyezést ők v. örököseik megtámadnák, hatalombajban való elbukásban marasztalják el őket. Továbbá mivel Péter fia: Mihály sem személyesen, sem képviselettel nem vett részt a megegyezésben, ezért fr. uterinus-a: Miklós kötelezte magát, hogy mindezek megerősítésére máj. l-jén (in oct. B. Georgii mart.) v. személyesen Mihályt v. annak ügyvédvalló levéllel rendelkező képviselőjét az országbíró elé állítja, erről Jolenth-nek oklevelet tartozik kiadatni, s ha ezt nem tudja teljesíteni, akkor őt, Péter fiát: Miklóst marasztalják el hatalombajban való elbukásban. Viszonzásul Besenyő Imre képviselő a másik félre Jolenth ellenében kirótt bírságokat annak részéről teljesen elengedte, az ezekről szóló okleveleket pedig érvénytelenítette. Mindezek okán az országbíró elrendeli, hogy Gyoad-i Ogh (dict.) Miklós királyi ember a pécsi kápt. tanúságának jelenlétében - akinek kiküldésére az országbíró jelen oklevelével kéri a kápt.-t - márc. 3-án (in die medii Quadr. sc. f. IV.) Ebres birtokot, valamint Dersfolua, Fenekfolua és Molonzegh birtokrészeket a szomszédok összehívásával a pécsi kápt. mondott privilégiumában levő határok mentén járj a be, ahol szükséges, emeljen új hatáijeleket a régiek mellé, és iktassa Jolenth-nek, más jogának sérelme nélkül, ha nincs ellentmondás, majd a kápt. szintén máj. 1 -jére (ad dict. oct. B. Georgii mart.) a királynak tegyen jelentést. Ebres határai a pécsi kápt. 1251. évi privilégiuma szerint: Draua; két Nyarfa; nagy szikla; berek; Focoswerem; nagy út; Harpanateluke; Machar; Lvppou nevű nagy erdő; sziklák, rajtuk keresztek; nagy Hasfa, rajta kereszt; Kozatha; Ambrosius földje; Karasou folyó; Miklós fiainak falva; cseresznyefa; út; berek; szikla; körtefa; mocsár; szikla; Hasfa; sziklák; Iurtyanfa; szikla; berek; sziklák; nagy szikla egy nagy út mellett; Draua. D. in Wvssegrad, 12. die oct. diei Strennarum predict., a. d. 1339. E.: Dl. 3204. (NRA. 1508. 26.) Hátlapján középkori és újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint pajzs alakú rányomott pecsét természetes színű viaszmaradványa. Emi.: Boszniai kápt., 1340. máj. 10. Dl. 3308. (NRA. 1508. 30.) K.: AO. IV. 21. (Emi.-ben.) 42. [1339.] jan. 19. Avignon [XII.] Benedek pápa oklevele a krakkói (Cracov) polgároktól beszedendő, a római egyházat megillető B. Péter dénáijának nevezett census ügyében, amelyben megemlíti Galhardus de Carceribus mr. titeli (Titul) - kalocsai egyházm. - prépostot. D. Avinione, XIV. Kai. Febr., [pápaságának] 5. évében. [1339.]