Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

a király engedélyéből és a felek akaratából a nádor különös jelenléte elé halasztotta az ő Szepességbe (terra Scepsiensis) való visszatértéig, azaz 1339. jan. 27-re (f. IV. prox. an. fe. Purif. B. virg., a. subsequenti), és jóllehet, ekkor a mondott hospes-eket hatalmaskodásuk ügyében a prépost ellenében Szepesvárott (in Castro Scepsiensi) elmarasztalta (1. 60. szám), a pert innen ápr. 4-re (ad oct fe. Passce d. tunc prox. sequentem) halasztotta Wyssegrad-ra (1. 65. szám). Akkor a hospes-ek nem küldtek senkit, nem is jelentek meg, holott Tatar (dict.) Mihály, a prépost képviselője annak ügyvédvalló levelével előállt. Emiatt a nádor a hospeseket Mathefolua-i Kunczel fia: Tamás nádori emberrel az esztergomi kápt. tanúsága alatt megidéztette máj. 8-ra (ad quind. fe. S. Georgii mart. tunc prox. sequentes), miként a mondott kápt., konvent és a nádor oklevele a nádort tájékoztatták (l. 182. és 199. számok). A hospes-ek akkor sem küldtek senkit, nem is jelentek meg, holott ezen Mihály a prépost ügyvédvalló levelével előállt. A nádor (nehogy a végső döntésben sietni látsszon) a hospes-eket ekkor Sygra-i Mike fia: Máté nádori emberrel a Jazou-i prépost és konvent embere előtt az ország szokásának megfelelően a Szepes (Scepes) m.-i vásárokon (fora conprovincialia) nyilvános kikiáltással megidéztette, hogy bírságaikat kiegyenlítsék és hatalmaskodásukról választ adjanak. A hospes-ek a kikiáltások helyszínein, vagyis a köv. vásáros helyeken: [Szepes-] Váralján (in Suburbio), Kezmark-on és Lucha-n fenyegető szavakkal makacsul ellenszegülvén a kikiáltást nem engedték, miként ez a mondott prépost és konvent oklevelében található (1. 296. és 331. számok). A felek végül mégis a nádor bírói engedélyével és fogott bírák: Jakab mr. őrkanonok, Syboto Gylniczbana-i és Jakab Cassa-i plébánosok (a szepesi egyház kanonokai), ezen Tatar (dict.) Mihály, Budai Miklós (János szepesi prépost famulus-ai), Gueblinus albíró, Helbrandus fia: Tylus és Landuardus (váraljai polgárok), valamint más fogott bírák elrendezésével megegyeztek, miként a nádort Miklós mr.-nek, a nádor Scepus-i várnagyának és vicec.-ének oklevele tájékoztatta (1. 334. szám). Ezután a nádor (saját oklevele útján) a mondott peres földet a felek elmondásának és a közöttük létrejött megegyezésnek megfelelően Miklós várnaggyal a Jazou-i konvent tanúsága alatt elhatároltatta és a prépostnak iktatásra hagyta, elrendelve, hogy a konvent tegyen jelentést (1. 352. szám). A konventi jelentéshez (1. 371. szám) Jakab mr. Cassa-i plébános, szepesi kanonok és ezen Mihály, a prépost serviens-e és familiaris-a (a prépost ügyvédvalló levelével) a nádor előtt hozzáfűzték, hogy a prépostság Hedrihfolua falu mellett fekvő Chewnuk nevű rétjét v. kaszálóját a prépost és a hospes-ek a szepesi egyház jobbágyainak, valamint a hospes-eknek közös használatra hagyták jószágaik legeltetésére, de ezen túl sem a szepesi egyházhoz tartozók, sem e hospes-ek v. népek (populi) a rétet legeltetésen kívül másra nem használhatják, meg nem művelhetik, szénát v. más hasznot abból nem vehetnek el. A nádor mindezeket függőpecsétjével ellátott oklevelében örökre megerősíti. D. in villa Wysul, in fe. S. La[u]rencii mart., a. d. paulo ante supradict. [1339.] E.: A. Levoéa. (Lőcse.) Szepesi prépostság lt. 59. (Df. 264 172.) Hátlapján későbbi középkori kéztől és újkori kezektől tárgymegjelölések. Má.: OA. Spisska Nova Ves. Szepesváralja város lt. s. n. 5. (Df. 274 371.) Újkori. K.: -