Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

A vasvári Szt. Mihály arkangyal-egyház kápt.-ja előtt megjelent egyrészről Zeucheud-i (Szecseűd) Tristianus fia: András és az ő fiai: Péter és Mihály a maguk és András idősebbik Lőrinc nevű fiának - aki Chemuk fia: Gelke nepos-a - nevében, másrészről Stefk (Stefik) fia László fiai: István és Pál a maguk és fr.-eik: Miklós és János nevében, Adrianus fia: Gergely, Sándor fia Miklós fiai: Pál és Bertalan, valamint Henrik fia: Miklós, Zecheud-i nemesek szintén ue. Chernuk fia: István nepos-ai -, s elmondták, hogy birtokügyükben fogott nemes bírák elrendezésével így egyeztek meg: Kukmer (Kukmér), Chernike (Csernuke) és Seek (Zelk) birtokaikon Henrik fia: Miklós, ill. András és fiai megmaradnak azon rész békés birtokában, amely a kápt. korábbi oklevele szerint az elődeik közötti osztály óta tartozik hozzájuk. Ha az elidegenített és Wyuar (Uyvár) várhoz csatolt, e 3 birtokon levő részüket ki tudják váltani, e birtokokat osszák 2 egyenlő részre, s a Ke-i fél Andrásnak és fiainak, a Ny-i fél a másrészről megjelenteknek jusson, akik közül Henrik fiát: Miklóst az általa jelenleg birtokolt, és a korábbi osztály révén rá háramlott részből kimozdítani nem lehet, hanem ezen rokonai egyetértésével birtokolja azt. A felek Zechewd (Szecsőd) birtokukat - a korábbi osztálynak és határoknak megfelelően - 2 részre osztották egymás között, ezek határai: wlgo tyuismege nevű tövisbokrok; Ighazzechewd (Eghazas Szecseűd) falu; a mondott tövisbokrok. Hasonlóképpen 2 részre osztották a Gingus (Gyöngyös) folyó melletti Kayd nevű birtokukat, s ha valamelyik rész nagyobbnak tűnne, fükötéllel - funiculum - méijék meg, és egyenlítsék ki a különbséget. A felsorolt birtokokon levő egyházak kegyúri joga közösen illeti őket. A birtokokra vonatkozó királyi privilégiumaikat közösen és biztos helyen őrizzék, s mindenkor csakis közösen vehetik azokat elő bemutatás céljából, s aki ezt megszegné, hatalombajban való elbukásban marasztalják el. Azon - mind nekik, mind elődeiknek kiadott - okleveleket pedig, amelyekkel egymásnak sérelmet okozhatnának, ebben a vonatkozásban érvénytelenítették, de idegenekkel szemben való védekezés esetére érvényesek maradnak. A felek - egyenként és közösen is - hatalombajban való elbukásban marasztaltassanak el, ha ezen elrendezést megtámadnák v. visszavonnák. D. in fe. S. Jacobi ap., a. d. 1339. Á.: Vasvári kápt., 1398. jún. 10. Dl. 42 675. (Múz. Ta. Jankovich.) Má.: Farkas Imre királyi nótárius, 1758. okt. 20. SÚA. Orczy-Rimóczy cs. lt. 34. (Df. 250 547.) A. alapján. (Eltérő névalakjai zárójelben szerepelnek.) K.: F. X. 8. 443—446. (Á.-ban; Jankovich-gyűjt. alapján); Bgl. IV. 273-275. (Á. alapján.) Megj.: Zárt oklevél volt. Az átíró oklevelet 1. ZsO. I. 5358. szám alatt. 445.1339. júl 25. A vasvári Szt. Mihály arkangyal-egyház kápt.-ja Jakk-i Reunoldus fiai: András és Jakab kérésére pecsétjével ellátott oklevelében átírja Dénes fia: István mr. vasvári és soproni (Supron) c. 1333. jan. l-jén kelt oklevelét. D. infe. S. Iacobi ap., a. d. 1339.