Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

birtokos nemes szolgál neki, és saját birtoka határjelekkel el van Lászlóétól különítve, tehát nem László birtoka, hanem a saját birtoka beiktatásának mondott ellent, s bemutatta az esztergomi és fehérvári kápt.-ok, valamint az Alba-i keresztesek konventjének okleveleit, amelyek szerint a király és a felsorolt kápt.-ok és konvent emberei Fel- (Superior) és Al(Inferior) Chuth, Fel- és Al- (Superior et Inferior) Acha, Boklar, Scar, Baruk, Bykche, Fel- és Al- (Superior et Inferior) Thobayd és Wal falvakban megtudták, hogy Sorwl birtok öröklött jogon régtől fogva Lukácsé, Mykocha fiáé: Miklósé és Iwancha fiáé: Istváné; ezenfelül pedig Lukács a 100 M. kárban ártatlannak vallotta magát. Mindezekre László azt felelte, hogy csupán egy Sorwl birtok van Fejér m.-ben, s ez nem Lukácsot és a felsorolt személyeket, hanem őt illeti örökjogon. Az országbíró mindezek okán tehát kéri a budai kápt.-t, hogy (mivel a mondott tudományvételek László távollétében történtek) küldjék ki tanúságul két emberüket, akik jelenlétében László részére Chamazombatha-i Beke fia: Péter v. Bozteh-i Domokos fia: Péter, Lukács részére pedig Thobayd-i Barnabás fia: Péter v. Pygyer (dict.) Tamás v. Chuth-i János fia: Miklós királyi emberek valamelyike 1339. okt. 6-án (in oct. B. Michaelis arch., a. in presenti) ezen 1, avagy 2 Sorwl birtokot a szomszédok összehívásával és a felek v. képviselőik jelenlétében járják be, s mindenféle condicio-jú, status-ú és honor-ú embertől (ne csupán a felek rokonaitól) tudják meg az igazságot a fenti állításokról, majd a kápt. okt. 13-ra (ad 8. diem [reambulacionis]) a királynak tegyen jelentést. Tá.: a 652. számú oklevélben. K.: AO. III. 599-600. (Tá.-ban.) 421. 1339. júL 13. Visegrád Erzsébet királyné (H) a Beel-i B. Móric-monostor minden -bármely m.-ben is levő - birtokát különös védelmébe és oltalmába fogadja, s biztosítani kívánván, hogy a szabad condicio-jú emberek ezekbe költözzenek, ott éljenek, és hogy érkezésük napjától 3 évi kiváltságot (trium annorum libertatibus) élvezzenek, ezért megparancsolja a c.-eknek, vámagyoknak, nemeseknek és másoknak - bármilyen status-úak és honor-úak is legyenek -, akiknek jobbágyaik vannak, valamint officialis-aiknak és helyetteseiknek, hogy az apátság birtokain letelepedni kívánó, szabad condicio-jú jobbágyaikat - a terragium lefizetése után engedjék javaikban és személyükben szabadon távozni. Mindezt a vásárokon (fora) mindenütt nyilvánosan hirdessék ki. D. in Wyssegrad, in fe. B. Margarete virg. et mart., a. d. 1339. E.: Pannonhalmi apátság lt. 359. 50. E. 4. (Df. 207 165.) K. szerint hátlapján kerek pecsét helyével. K.: AO. III. 584-585.