Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

A Scepus-i B, Márton-egyház kápt.-ja előtt megjelent egyrészről András fia: András, a szentgyörgyi - de S. Georgio - egyház rector-a, valamint Thecule (Tekule) nb. szentgyörgyi Pál fia: Miklós és Péter fia: János - ezen András fr.-ei -, másrészről a Zwyna (Zvyna) folyó mellett levő Herdegenshow-i (Herdegenshau) Wolíhardus (Volíhardus) fia: Wolfhardus soltész, és előbbiek elmondták, hogy a mondott falu soltészságát, ti. egy curia-t egy telekkel és egy mérőpózna - virga - szántófölddel; fél malmot; egy serfőzdét, amelyen kívül másikat építeni nem lehet; az ezen faluban felmerülő ügyek megítélésének jogát és az ebből befolyó kisebb-nagyobb bírságok - birsagii - harmadát, valamint a soltészság szabad, bármikori eladásának jogát ezen Wolfhardus-nak és örököseinek adták. Az itt élő népek - populi kötelezettségei: minden telekből - laneum - minden évben 1 fertő szepesi dénárt fizessenek, fele-fele arányban szept. 29-én - in fe. S. Michaelis - és ápr. 24-én - in fe. S. Georgii mart. -; Szt. Márton tiszteletére a teljes communitas adjon 1 tunella sört v. 14 köböl malátát, 2 köböl komlót, 1 disznót v. 1 fertő dénárt, minden telekből 1 köböl zabot, 1 kalácsot és 1 csirkét. A falu népei közül bárki eladhatja saját örökségét és szabadon távozhat, ill. azt bárki más megveheti és birtokolhatja. Ha valaki gyilkosságot követne el és nem tudják elfogni, javainak 1 teljes évig meg kell maradniuk, de ha ezután sem ad elégtételt, javai egyik fele a falu urát, másik fele a megölt örököseit illeti. Végezetül András és fr.-ei szavatosságot vállaltak Wolíhardus és a falu népei, valamint örököseik felé a mondott Péter fia: János fr.-e: Egyed, valamint Tumpa - dict. - Miklós fia: Mihály ellenében. A kápt. erről pecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. f. IV. prox. p. oct. BB. Petri et Pauli ap., a. d. 1339. Á.: 1. Szepesi kápt., 1406. máj. 27. Uszcs. lt. 13. 25. (Df. 277 884.) 2. Á. 1. > Szepesi kápt., 1747. SA. Presov. (Epeijes.) Usz cs. uszfalvai lt. 180. a. 96. r. (Df. 268 443.) Eltérő névalakjai zárójelben szerepelnek. K.: Wagner, Sáros 566-568. (Á. 1. alapján.); F. VIII. 4. 411-413. (Wagner, Sáros alapján.) 405. 1339. júL 8. [Száva-JSzentdemeter Miklós Machou-i bán, szerémi, bácsi, Wolkou-i és Baranya-i c., [I.] Károly király (H) ezekben kijelölt bírája tudatja, hogy amikor Kemyn fia Péter fia: Gergely Szláv (Sclauus) Mylota fiát: Beryzlaus c.-t az ő emberével és a Szt. Irineus vértanú-egyház kápt.-jának tanúságával jelenléte elé idéztette, a perre több halasztás után 1339. máj. l-jén (oct. fe. B. Georgii mart., in a. d. 1339.) került sor (1. 225. szám), amikor is ő a felek kereseteit meghallgatva levelet intézett a boszniai kápt.-hoz (1. 227. szám), amely válaszát (1. 398. szám) júl. 8-ra (ad. 8. diem oct. fe. Nat. B. Johannis Bapt.) visszaküldte. A bán ennek megfelelően az ország vele ülésező nemeseivel a Wolkou m.-i Terpenya birtokon levő földrészt minden haszonvétellel és tartozékkal, s a bácsi kápt. korábbi privilégiumában - amelyet Beiyzlaus c.