Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

kifizetett, a maradék 40 M. fejében pedig a Beseneud birtokon, valamint a Zabouch m.-i Tatarteluk és Thenth nevű birtokain levő birtokrészeit (az ue. m.-i Leuelek birtok határjeleit nem érintve) minden haszonvétellel, gyümölccsel és tartozékkal elzálogosította Mártonnak, dupla büntetés alatt, ha nem váltaná ezeket ki - a megadott időpontban azonban ezt nem tette meg, így 80 M.-ban marasztalták el. Benedek fia: András ezek után hozzátette, hogy Csanád fia: Miklós Mártonnak közeli rokona volt (in proxima linea generacionis fuisset annexus), szintén örökös nélkül hunyt el, ezért mondott birtokrészei mind rokonság, mind a mondott elzálogosítás okán Mártonra háramlottak, ezért Ilona mind korábbi férje: János halála, mind pedig saját hitbére és leánynegyede okán a mondott birtokrészekben jogot bír. Amikor azonban az országbíró döntést kívánt hozni, a felek kérték a megbékélés lehetőségét, amelyet megkapva fogott nemes bírák elrendezésével úgy egyeztek meg, hogy János özvegyének (aki most András felesége) fra, az örökös nélkül elhunyt Márton Beseneud nevű birtokát, ill. Csanád fra: Miklós Beseneud, Tatarteluk és Thenth birtokokon levő részeit a maguk teljességében átadta Lukács özvegyének és leszármazottainak (a mondott királyi adomány címén). Viszonzásul Lukács özvegye kifizetett 12 és fél M.-t András feleségének, s vállalta, hogy még 37 és fél M.-t (minden M.-t 48 garassal számolva) részben dénárokban, részben természetben átad neki három időpontban: szept. 15-én (in oct. fe. Nat. B. Virg.), nov. 8.-án (in oct. 00. SS.) és 1340. jan. l-jén (in oct. fe. Nat. d. tunc successive affutuns) 12 és fél M.nyi részletekben az egri kápt. előtt. Ha az utolsó időpontot elmulasztja, 4 M.-ban marasztalják el (a bíró része nélkül). Nov. 8-án András felesége adja át Lukács özvegyének Fülöp nádor és a váradi kápt. mondott okleveleit az egri kápt. előtt, ill. ha megtartja azokat, érvénytelenekké válnak. Ha András felesége a teljes összeget megkapta, 1340. jan. 8-ig (usque quind. dict. fe. Nat. d. prox. tunc venturas) a mondott birtokot és birtokrészeket hagyja el, s azok tulajdonába Lukács özvegye bevonulhat. András és felesége szavatosságot vállaltak Lukács özvegye és örökösei felé. Az egri kápt. jelentését a felek 1340. jan 13-án (in oct. Epyph. d.) vigyék vissza Pál c.-nek. Tá.: Nagymartom Pál országbíró, 1340. jan. 28. Dl. 68 628. (Barkóczy cs. lt. 4.) K:394.1339. júi 2. Visegrád Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i c. azon pert, amelyet Kata-i Péter fia: Zunyug (dict.) András a személyesen megjelenő Seffridus, a Goron folyó melletti Szt. Benedek[-monostor] apátja ellenében a vajda perhalasztó oklevelének megfelelően (1. 382. szám) júl. l-jén (in oct. B. Johannis Bapt.) indított színe előtt, királyi parancsra a királyi hadoszlás quind.-jára (ad quind. residencie regalis exercitus) halasztja el. D. in Wyssegrad, 2. die termini prenotati, a. d. 1339.