Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

m.-i Sorwl birtokokon levő részeiket minden haszonvétellel, joggal, bevétellel és tartozékkal a felpereseknek, valamint Dénes fiának: Lászlónak adták, s ezekbe őket jún. 20-án (die domin. prox. p. fe. B. Viti mart.) Gheztey-i Balázzsal, a királyi curia emberével a budai kápt. tanúsága alatt (akinek kiküldését az országbíró jelen levelével kéri) be kell vezettetniük. Ha ezen birtokok közül bármelyiket is elzálogosították, az(oka)t 1341. jan. 7-ig (usque crastinum diem fe. Epyph. d., sub a. eiusdem 1341.) kötelesek kiváltani a felperesek részére. Viszonzásul a felperesek és Dénes fia: László minden birtokrészüket, amelyek Sclauonia bánságban Caproncha város közelében Zombathel birtokon a Draua folyó mellett, valamint az Wywar és Zemlyen ~ Zemle [!] m.-i Chichwa, Rozgon és Tuser nevű várakban és tartozékaikban fekszenek (azon határok között, ahogyan a néhai Reynoldus nádor birtokolta őket), minden haszonvétellel, joggal, bevétellel és tartozékkal az alpereseknek hagyták. Ezenfelül az alperesek tartoznak megszerezni szintén 1341. jan. 7-ig Kemey-i János fiától: Miklóstól annak Esztergom m.-i Eghazaskapa nevű teljes birtokát, s az arről szóló oklevelekkel és a birtok haszonvételeivel, jogaival, bevételeivel és tartozékaival a felpereseknek és Dénes fiának: Lászlónak átadni. Ha ezt addig nem tennék meg, a felek menjenek Eghazaskapa birtokra, s azt a szomszédok jelenlétében járják be, a királyi és a kápt.-i emberrel, valamint fogott bírákkal becsültessék fel, a következő napokban ue.-t tegyék meg a Wywar m.-i Rozgon birtok szomszédságában fekvő, az alpereseknek jutott Hydwege birtokkal, és Eghazaskapa birtokkal azonos nagyságú és értékű részt iktassanak belőle a felpereseknek (az esetleges hiányt a Hyduege szomszédságában nekik jutott másik birtokból pótolják). Mivel pedig az alpereseknek jutott birtokok gyümölcsözőbbek, ráadásként fizessenek a felpereseknek 300 budai M.-t részben forgalomban levő dénárokban, részben természetben, mégpedig 50 M.-nyi részletekben aug. 30-án (in crastino quind. fe. Asc. virg. glor.), dec. 7-én (in oct. B. Andree ap.), 1340. márc. 14-én (sub a. d. 1340, III. f. prox. p. fe. B. Gregorii pape), jún. 23-án (in vig. fe. Nat. B. Johannis Bapt.), szept. 30-án (in crastino die fe. B. Michaelis arch.) és a mondott 1341. jan. 7-én az egri kápt. előtt. Ha az első időpontot elmulasztják, a szokásos bírságot (penam consueti iudicii) fizessék, ha a többit is, kétszeres büntetést. A felek vállalták, hogy 1341. jan. 21-én (in quind. dict. crastini diei fe. Epyph. d., sub a. eiusdem 1341.) akkor nagykorú (tunc adulti) fiaikat az országbíró elé állítják mindezek megőrzésére, kiskorú fiaik helyett pedig magukra vállalják az osztály megtartását. Ha valamelyik fél e megegyezést nem őrizné meg, hatalombajban való elbukásban marasztalják el. A felek mindezekről a budai és az egri kápt.-ok jelentéseit a mondott 1341. jan. 21-ére vigyék vissza az országbírónak. D. in Wysegrad, in quind. oct. fe. B. Georgii mart. predict., a. d. 1339. Á.: Zsigmond király, 1389. jún. 21. Dl. 7543. (NRA. 301. 6.) Eszerint az oklevél az országbíró nagyobbik pecsétjével volt megerősítve. K.: AO. ni. 553-559. R.: Wertner, Nemzetségek II. 410. (K. alapján.); Pór A., T. 1888. 117-118.; Bakács, Pestm. 160; Horváth, Galgamente 38.