Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

f. II. prox. an. fe. B. Martini conf., a. d. 1338.) hagyják el Zaarbereyn birtokot, továbbá a püspök a [IV.] László-féle privilégiumot [1339.] jan. 13-án (in oct. Epiph. d. tunc venturis) adja vissza az országbíró előtt Heym fiainak. Az országbíró tehát utasította Kayd-i Reynoldus fia: Lőrinc királyi embert, hogy a fehérvári kápt. tanúságával [1338.] nov. 18-án (in oct. predict. fe. B. Martini conf.) a Newegh-völgyben levő földeket a szomszédok összehívásával járja be és iktassa Heym fiainak. Ezután [1338.] dec. 21-én (in crastino die quind. fe. B. Nicolai conf. tunc venturo) Cosmas mr. veszprémi kanonok Mesko püspök nevében, annak ügyvédvalló levelével (meg sem várva jan. 13-át) az említett - [IV.] László-féle, a Newegh-völgyben levő 65 hold földről és 7 szőlőről szóló - privilégiumot visszaadta Heym fiának: Heym-nek, aki a maga és fr.-e: Pál nevében jelent meg az országbíró előtt annak ügyvédvalló levelével. Miután pedig a Newegh-völgyi földek beiktatása (a szentjakabfalvi népekkel és másokkal való kevert birtoklás miatt) nem sikerült, 1339. márc. 10-én (in oct. medii Quadr., a. d. 1339.) Heym fia: Heym az országbíró engedélyéből úgy nyilatkozott, hogy ha Cosmas mr., Egyed, Mihály és György veszprémi kanonokok esküjükkel kijelölik Newegh-faluban e 65 hold földet, valamint 7 szőlőt és más haszonvételeket (telkeket sessiones seu fundi curiarum -), ezt ő és fr.-e: Pál elfogadják. Az országbíró tehát elrendelte ezen eskü ápr. 5-én (2. die oct. fe. Pasce d.) történő letételét, és a fehérvári kápt. jelentését máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart.) kérte (1. 119. szám). Akkor Heym fiai bemutatták a kápt. jelentését, amely a parancs teljesítéséről számolt be (1. 177. szám. A hj. lefolyását 1. ott, eltérő névalakjai jelen oklevélben: Leanymegealya, Fylesceley, Almakuth, Hagiodaliafeuld). Ennek megfelelően az országbíró a felsoroltakat Heym fiainak és örököseinek ítéli, más jogának sérelme nélkül, a veszprémi püspökre és utódaira örök hallgatást kiróva. Erről fuggőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. in Vissegrad, 12. die oct. fe. B. Georgii mart. predict., a. d. 1339. E.: Veszprémi püspöki lt. Antalfa 3. (Df. 200 181.) Á.: Fehérvári kápt., 1750. márc. 2. Dl. 743. (GyíVár. Centuria. L. 83.) K.: R.: Veszpr. Reg. 126-127. (E. alapján.) Megj: IV. László privilégiumát 1. Reg. Arp. 2944. szám alatt. (1279. jan. 23.) 276. 1339. máj. 12. [Maros-JSzentimre Péter erdélyi alvajda, valamint szentkirályi (de S. Rege) Sándor és Tate-i Márton Fehér m.-i szb.-k előtt András erdélyi püspök speciális nuncius-a: András pap, a püspök káplánja ura nevében elmondta, miszerint a Karko-i és Igeen-i hospes-ek a püspök Saard nevű birtokának bizonyos határjeleit lerombolták. Kérésére tehát kiküldték Languis (dict.) Jánost, albírójukat és a mondott Márton szb.-t, akik máj. 10-én (f. II. prox. an. fe. Penth.) Saard birtokra mentek, ahol számos határjelet láttak lerombolva. Ezek helyei: egy patak közelében, amely Bochard-ról Saard-ra folyik; Igeen faluig teijedő szántóföldek között, Igeenpataka