Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)
ügyvédvalló levelével a maguk és fr.-eik nevében bemutatták a köv.-ket: 1) Csanád esztergomi érsek 1334-ben (a. d. 1334.) kiadott privilégiumát, amely szerint Klára - Louth-i Evvzen fia: Jakab özvegye - elmondta, hogy Jakab Louth-on levő birtokrészét, amelyet ő és Jakab leánya: Chuca jegyajándék és leánynegyed címén kaptak meg, ezen Deseu - Jakab fr. patruelis-e - 18 M.-ért visszavásárolta tőlük. 2) Az esztergomi kápt. 1309. évi (a. d. 1309.) oklevelét, amely szerint Kued-i Leonardus fia: Bedes, az esztergomi egyház nemes jobbágya megvallotta, hogy mivel socer-e, ezen Dénes fia: Iwan mr. szükségében 16 M.-val kisegítette őt, az 1 ekényi Louth nevű földjét - amely egykor Zemere nb. Árpád nepos-áé, az örökös nélkül elhunyt Benedek fiáé: Tamásé volt, akiről az ország szokásának megfelelően vérrokonság jogán Zemere nb. Sándor fiaira: Miklósra, Jakabra, Zemere-re és Benedekre, Chuz-i nemesekre háramlott, akik ezután a Strigonium-i Szt. István-konvent oklevele szerint elcserélték vele az ő Nek nevű földjéért, amely nagyapjáról (avus): Machka-ról háramlott rá - ezen Iwan mr.-nek és leszármazottainak adta minden haszonvétellel. Mindezek után Deseu és János azt állították, Bálintnak a mondott birtokrészek harmada jár és nem több. A fogott bírák háromszori kérdésére (miszerint igényét rokonai, generacio-i v. oklevelek révén tudja-e bizonyítani) Bálint nemleges választ adott és Iwan fiainak esküjére bízta a kérdés eldöntését, amelyet azonban ők átengedtek Bálintnak, aki elmondta még, hogy Iwan fiai a 18 M.-ból 6 M.-t kifizettek neki. Mivel tehát a felsorolt birtokrészek minden Zemere nb. nemest megilletnek, s mindkét fél tagja e generacio-nak, a fogott bírák úgy döntöttek, hogy Bálint Pozbay-i János v. Machala-i Kerek (dict.) János v. Rendue-i Deseu v. Babundal-i Vörös (Rufus) Miklós királyi emberek valamelyikének és a nyitrai kápt. tanúságának (akinek kiküldését az országbíró ezúton kéri), valamint Iwan fiainak jelenlétében jún. 30-án (f. IV. prox. p. fe. Nat. B. JohannisBapt.) a Louth, júl. l-jén (V. f.) a Touthd, júl. 2-án (VI. f.) a Zemere és júl. 3-án (Sabb.) a Kurth birtokon levő részeken az ország szokása szerint tegye le az esküt állításairól, s ezesetben a király embere a birtokrészeket - egyelőre azon rész nélkül, amely Iwan fiait a mondott visszavásárlás címén illetik - minden haszonvétellel és tartozékkal ossza 2 egyenlő részre és sorshúzás után mindkét felet iktassa a saját részébe, ha nincs ellentmondás. A Bedes által Iwan fiainak átadott birtokot a királyi ember becsülje fel, s ennek felét Bálint megvásárolhatja. Mivel Iwan fiai azt mondták, hogy azt a 12 M.-t, amellyel még Bálintnak tartoznak, nem tudják dénárokban kifizetni, hanem 8 M.-nyit adnak a Klárától visszavásárolt földből, 4 M.-nyit pedig más birtokrészeikből, ezért a király embere immár előbbit is ossza 2 egyenlő részre, s az egyik felet iktassa Bálintnak, míg a másik rész Iwan fiaié maradjon, a maradék 4 M.-nyi részt pedig az Iwan fiainak jutott birtokrészekből becslés után határjelek emelésével különítse el Bálintnak. Ha Iwan fiai e 4 M.-nyi részt nem akarnák kiadni, az országbíró említett oklevelében leírt büntetésbe esnek. A felek a kápt. jelentését júl. 10-én (8. die termini dict. ultimé iuramentalis deposicionis) vigyék vissza. Az országbíró a fogott bírók döntését (mindenben jogszerűnek találván) jóváhagyja jelen oklevelével. D. in Vissegrad, in quind. predict. fe. B. Georgii mart., a. d. 1339. E.: Dl. 58 502. (Forgách cs. lt. 139.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés. Egy kerek zárópecsét természetes színű viaszmaradványa és egy pajzs alakú zárópecsét nyoma.
