Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)

Documenta

66.1338. febr. 10. Visegrád

Erzsébet királyné (H) előtt Pál comes országbíró bemutatta a királyné nyílt, ép és gyanútól mentes oklevelét Kuthkeled nembeli Kozma fia Iwanka fia: János Suprun megyei, a Selegh patak melletti Kuhydpordan birtokon levő, 14 teljes telket (fundus curiarum wlgo lehen) tartalmazó részéről (l. 7. szám), amit kérésére a királyné függő kettőspecsétjével megerősített privilegiális oklevelében átír Pál comes-nek és Lőrinc mesternek. D. in Wyssegrad, Mesko veszprémi püspök, a királynéi aula kancellárja, a királyné rokona keze által, a. d. 1338. IV. Id. Febr.

E.: Dl. 3137. (NRA. 1590. 19.) Hátlapján kortárs kéztől tárgymegjelölés (Kwhydpordan névalakkal). Függőpecsét fehér-zöld fonata.

K.:F. VIII/4. 316-318.

R.: Bgl. IV. 243-244.

67.1338. febr. 11. Szentimre

Péter erdélyi alvajda tudatja, hogy ura: Tamás erdélyi vajda döntésének megfelelően egyrészről id. (senior) Wos (diet.) Miklós comes, ifj. (iunior) Wos (diet.) Miklós és Chama fia: Jakab, másrészről János fia: Pál és Tarmach fia László fia: János tartoztak megjelenni színe előtt Kereztus faluban febr. 9-én (oct. Purif. virg. glor.), hogy egymás ellenében tanúkkal bizonyítsák: rokonságban (in linea generacionis) állnak-e egymással v. nem, s hogy Pálék Chamafaya nevű birtoka felét Miklósék jogosan birtokolják-e v. sem. A kitűzött napon a felek tanúikat az alvajda elé állították, de végül fogott bírók elrendezésével úgy egyeztek meg, hogy Pál és János a Wazzulteluk birtokon levő tulajdonjogukat (ius dominii) Miklóséknak és Jakabnak adták, akik viszonzásul a Chamafaya birtokon levő tulajdonukat v. részüket visszaadták Pálnak és Jánosnak. Ha valamelyik fél a másikat e birtokok ügyében bárhogyan is zaklatná, patvarkodásban marasztalják el. A felek az eddig egymás ellenében kiadott okleveleiket ez ügyben érvénytelenítették. D. in S. Emerico, 3. die oct. predict., a. d. 1338.

E.: AL. Kolozsvár. Wass cs. lt. 3. 26. (Df. 252 754.) Hátlapján pecsét nyoma. K.: HOkl. 213-214.

R.: Erdélyi Okm. II. 984. szám; Wass 50. szám.

Román ford.: Doc. Trans. III. 442-443.

49