Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)

Documenta

mely szerint Chowey-i Gál királyi ember a konvent familiárisával és tanúsá­gával: Jakabbal júl. 1-jén Kaloztelek, Adriantelek és Doh birtokokra mentek a szomszédok összehívásával és a felek jelenlétében, s azon határjeleket, amik kapcsán a felek a korábbi bejáráskor közösen vállalták, hogy a régi határjelek mellett ezeket megőrzik, felújították; hj.: kút (puteus) egy hegyen, ahol e há­rom birtok elkülönül; nagyobb hegy; erdő oldalánál 2 határjel; innen Desew és fiai azt mondták, hogy a határ egy Berch (diet.) hegyen áthaladva két, kö­zösen elfogadott határjelhez megy Miklós egykori vajda fia: Móric mester határjelei közelében, de mivel e Berch-en határjelek nem látszódtak, a kápta­lan képviselői visszafordultak az erdő oldalánál levő határjelekhez; ue. erdő­ben levő Berch hegy oldalán 2 határjel; szintén Berch nevű hegy oldalában Bykerdew erdő; Dooh falu felett szántóföldek végénél 2 határjel, ahol Desew és fiai azt mondták, hogy ezen utóbbi 4 határjel az ő generacio-ik közötti határjelek; ue. falu közepén Thumthkuta nevű kút a Doh-i Boldogsá- gos Szűz-kápolna mellett, ahol a káptalan képviselői azt mondták, hogy Doh falu fele a kútig az ő Kaloztelek és Adriantelek nevű birtokaikhoz tartozik, és e határjelek az övék; a vitás földrészt a királyi ember ideiglenes jelekkel kije­lölve, fogott bírókkal királyi mértékkel megmérve az ország szokása szerint 20 márkára becsülte. A jelentés megtekintése után a káptalan képviselői azt mondták, hogy az ezen birtokaikról szóló okleveleik elégtek egyházukban, amikor a tatárok (Tartarica gens) először megtámadták Mo.-t (regnum Hungarice nacionis), ezért a pert bajvívással akarják lezárni, Nagy István (Desew és fiai képviselője) azonban ezt elutasította, s azt állítva, hogy a vitás földrész Desew-t és fiait illeti örökjogú leszármazás címén, azt választotta, hogy a szomszédok és más nemesek esküjével zárják le a pert. Pál comes úgy határozott, hogy Desew (v. ha időközben meghalna, a fia: László) 4 szomszé­dossal: Serephel egyik fiával: Jánossal v. Istvánnal, Geztes-i Loranddal, Ta­más fia: Alberttal, Sudak frater-ével: Miklóssal) és más nemesekkel, vele együtt összesen húszán [1338.] jan. 13-án (oct. Epiph. d.) Chowey-i Gaal v. Fwdy-i Móric (a káptalan részére), ill. Theodor fia: János v. frater-e: Lywky-i István (Desew részére) királyi emberek valamelyike és a mondott konvent tanúsága jelenlétében az ország szokása szerint a vitás földrészen tegyenek le arról esküt, ahogy földre kell (mos est), hogy azon 20 márkára becsült föld Desew-ék örökjoga, s ha az eskü megtörténik, a királyi ember e földet csatolja Dooh birtokhoz, ellenkező esetben a káptalan birtokaihoz, majd a konvent jelentését a felek jan. 20-án (8. die) vigyék vissza (a felek időközben meg­egyezhetnek). Akkor megjelent Lorand néhai vajda fia: László mester, a váradi káptalan dékánja annak nevében és ügyvédvalló levelével, ill. ezen Nagy István Desew és fiai nevében a mondott konvent ügyvédvalló levelével, és bemutatták a konvent jelentését, mely szerint bár Fwdy-i Móric királyi ember, valamint a konvent ifjai (iuvenes) és tanúságai: János és László jan. 13-án e földrészre mentek az eskü meghallgatására, a felek ott fogott bírók ­35

Next

/
Thumbnails
Contents