Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)

Documenta

megköveteli) megkérdezte Péter képviselőjét, hogy Péter a fenti összegért ezt megteszi-e, mire Miklós képviselő azt felelte, hogy Péter a birtokharmadot a mondott becsértéken az országbíró által az ország szokása szerint kitűzött időpontokban és feltételekkel kiváltja. Ezért Pál comes elrendelte, hogy Péter mester Borh birtok harmadának kiváltásáért fizesse ki a 133 márkát, ferto-t és 4 pondus-t részben forgalomban levő dénárokban, részben becsértéken (estimacione condigna), mégpedig 44 márkát dec. 22-én (2. die Thome ap.), 44 márkát, ferto-t és 4 pondus-t [1338.] ápr. 10-én (oct. Ambrosii) és 44 márkát júl. 9-én (f. V. an. Margarethe) a bácsi káptalan előtt Pál fiainak: Pálnak, Imrének és Jánosnak, valamint Butus (diet.) Jánosnak; s ha az első időpontot elmulasztja, bírság sújtsa, ha a másodikat v. a harmadikat, kétszeres büntetés; a felek a káptalan igazolólevelét a kifizetésekről júl. 16-án (8. die ultime solucionis) vigyék Pál comes-nek vissza. Akkor megjelent Butus (diet.) János, Chorba (diet.) István Pál fiai nevében a bácsi káptalan ügyvédvalló levelével, és Gyulkum-i Gál (Péter mester nevében a boszniai káptalan ügyvédvalló levelével) igazolta a bácsi káptalan oklevelével, hogy a mondott összegeket Péter mester a kitűzött helyen és napokon Borh harmada kiváltásáért kifizette Pál fiainak és Butus (diet.) Jánosnak. Ezt Chorba István képviselő is megerősítette, Butus (diet.) János pedig azt, hogy ezen összegből azt a 60 márkát, amivel Pál fiai a kötelezettségvállalásuk szerint neki tartoztak a 40 márka helyett, kifizették neki. Mivel tehát Pál fiai a Wolko megyei Borh harmadát Butus (diet.) Jánostól kiváltani nem tudták, hanem inkább Jánosnak kifizették a 60 márkát a 40 márka fejében, a kiváltást pedig Péter mesternek engedték át, aki azt teljesítette, ezért Pál comes e birtokharmadot Péter mesternek és örököseinek ítéli minden haszonvétellel, joggal és tartozékkal. Butus (diet.) Jánosra és Pál fiaira örök hallgatást kiróva ezen ügyben, más jogának sérelme nélkül. Erről függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Wyssegrad, 12. die 8. diei ultime solucionis, a. d. 1338.

Fk.: Dl. 33 739. (NRA. 650. 23.) Hátlapján más középkori kéztől: Item super redempeione tercie partis Boroh, Wylak et Rohocz.

K.: Smic.X. 400-406.

375. [1338.] júl. 29.

Pál prépost és a Jazow-i Keresztelő Szent János-monostor konventje jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy parancslevelének megfelelően (/. 291. szám) kiküldték egyiküket: János testvért, akivel Dénes királyi ember Tylus bírót, annak apját: Geblin-t, ezen Geblin fiát: Pétert, Helbrand fiait: Tylus-t, Pétert és Hedric-et, Helbrand-ot (a plébános sororius-át), Landward-ot és Geblin fia: Miklóst (mindenkit a saját telkén), továbbá minden váraljai (Suburbium S.

240