Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)
Documenta
E.: Dl. 49 901. (Rumy cs. It. 138. 8.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint kerek pecsét töredékei. R.: Kovács I., Zalai Gyűjt. 32 (1991) 175. 352.1338. júl. 13. A zobori konvent előtt megjelent egyrészről Seuerid testvér, a Gran melletti Szt. Benedek-monostor apátja és Miklós testvér ottani éneklőszerzetes a maguk, egyházuk és konventjük nevében, másrészről Sary-i Ywanka comes fia: Miklós, és előbbiek a Sary nevű, Miklós Sary nevű birtokának határain belül levő, királyi mértékkel 1 ekényi földrészt, réttel és erdővel jelen oklevél kiadásától 10 évre bérbe adták (locaverunt) Miklósnak (az erdő túlzott kivágása nélküli) használatra, ügy, hogy Miklós a föld, a rét és az erdő hasznai fejében minden szept. 29-én (in singulis fe. Michaelis in autumpno) az apátnak és konventjének 6 széles bécsi dénárt fizet, amiért megkapja a konvent igazolólevelét. Ha az időpontot elmulasztja, kétszeres büntetésben maradjon, s ha azt sem fizeti ki okt. 13-ig (quind. Michaelis) a zobori konvent v. annak embere előtt, királyi bírság sújtsa bármely bíró előtt az apát és a konvent ellenében. Miklós vállalta, hogy az apát és a konvent ezen földrészét elkülöníti határjelekkel a maga és a többi szomszéd földjeitől, majd a 10 év után a földrészt a monostornak visszaadja, amit ha nem tenne, a per kezdete előtt kifizetendő 10 márkában marasztalják el, a bíró része nélkül. D. in fe. Margarete, a. d. 1338. E.: Esztergomi kápt. mit. 11. 1. 1. (Df. 238 538.) Hátlapján újkori kezektől tárgymegjelölések, valamint kerek pecsét körvonala. K.: Str. III. 318-319. 353. 1338. júl. 14. Visegrád [I.] Károly királynak (H) elmondták Wyzula-i Balázs fiai: Miklós és Imre, hogy Fabus fia: János, az ő frater patruelis-ük a Wyzula-n levő birtokrészükből erőszakkal kizárta őket és ezenfelül folyamatosan zaklatja őket. Ezért az uralkodó megparancsolja Domokos mester Trinchin-i comes-nek és várnagynak, hogy Balázs fiait védje meg János ellenében a Wyzula-n levő birtokrészükben (azt iktatva nekik), és általában ne engedje senkinek, hogy őket a jogaikban zaklassák. D. in Wyssegrad, 2. die quind. Petri et Pauli, a. d. 1338. Fk.: Dl. 95 558. (Binnyey vétel. 21.) 225
