Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)

Documenta

tilalmazta, de az ezen patak felett levő földek és Duna kapcsán nem mondott ellent. D. f. IV. an. Margarete, a. d. 1338.

E.: Veszprémi kápt. It. Tolna 1. (Df. 200 178.) Hátlapján mandorla alakú zárópecsét nyoma.

R.: Veszpr. Reg. 306. szám.

344.1338. júl. 8.

Az Alba-i ispotályos ház kereszteseinek konventje előtt megjelent egyrészről Pezye-i András fia: Deseu mester, másrészről Peyze-i Máté fia: Jakab, és Deseu megvallotta, hogy Jakab minden földjét és birtokát, amiket ő elfoglalt - a Chamuld víz melletti szántóföldeket (amikkel nyugat felől Pezye-i Mátyás fia: Miklós földje, kelet felől pedig Deseu mester kaszálója szomszédos); a Chamuld víz mellett 2 hold földet és annak végében ugyanekkora kaszálót; a Pezye faluból folyó víz mellett észak felől levő 4 kaszányi kaszálót; Pezye falut, ami Deseu szintén Pezye nevű falvától délre van; 1 kaszányi kaszálót a Peyze falu előtt folyó víz mellett kelet felől Jakabnak és örököseinek visszaadta. Jakab viszonzásul a Pezye nevű földeket és birtokokat, amiket Simon néhai bán fiaitól: Györgytől, Jakabtól, Miklóstól, Mihálytól és Demetertől szerzett, és amik a Kege faluból a Pezie falu melletti vízhez tartó út (ami dél felől elkülöníti Jakab földjét, észak felől pedig Deseu mondott földjeit) mellett vannak, Deseu-nek átengedte örökre. D. IV. f. an. quind. Nat. Johannis Bapt., a. d. 1338.

E.: Dl. 99 970. (Batthyány cs. It. Acta antiqua. Pezje 3. 2. 80.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint pecsét körvonala.

345.1338. júl. 8. Enyicke

István Enisce-i pap, János mester (az egri püspök általános vikáriusa) alvikáriusa tudatja, hogy döntése szerint Édes fia: András, akit Poka özvegye perbe vont, egy tehén és borja (pecus cum vitulo) ellopása miatt bilincsben ült, végül fogott bírók elrendezésével és István vikáriusi engedélyével a felek megegyeztek és az asszony az ügyben Andrást nyugtatta, Istvánt pedig a békebírság kapcsán kiengesztelte. D. in loco antedict., f. IV. videlicet quind. Johannis Bapt., a. d. 1338. Péter és Jakab esetében, akik előállítását meghagyták Andrásnak, szintén nyugtatta.

220