Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)

Documenta

püspök általános vikáriusa elé járultak, 4 napig várták Bereck fia: Miklóst, de az nem ment oda, nem is küldött senkit, így bírságban marasztaltatott el (miként János vikárius bírságlevele, amit szintén Lőrinc fia: János mutatott be, erről Pál comes-t tájékoztatta). Erre Bereck fia: Miklós bemutatta az országbírónak Tamás, az erdélyi egyház őrkanonoka, az erdélyi püspök bírója oklevelét, mely szerint amikor Pál comes oklevelének megfelelően máj. 8-án Lőrinc fia: János felperes, ill. Bereck fia: Miklós alperes személyesen tartoztak megjelenni a püspök előtt, Miklós előállt, de János nem, és nem küldött képviselőt sem, noha Miklós 4 napig várt rá, Tamás bírságban marasztalta el Jánost. Ezek után Pál comes meghagyta a feleknek, hogy jelenjenek meg a püspök v. mondott vikáriusa előtt dec. 2-án, az Ausztria ellen indult királyi had nov. 11-re kihirdetett oszlásának 22. napján (22. die residencie exercitus regii versus Austriam moti et ad fe. S. Martini conf. nunc prox. preteritum proclamati), a döntésről szóló oklevelet pedig dec. 16-án (15. die ipsius 22. diei) vigyék vissza neki. Végül János és Miklós bemutatták az országbírónak János Nempti-i plébános, az erdélyi püspök Mezes-en túli vikáriusa memorialis oklevelét, mely szerint amikor János és Miklós az országbíró oklevelének megfelelően dec. 2-án a vikáriushoz mentek és a per tárgyalását akarták kérni, nem találták otthon, csak a káplánját: János papot, aki a pert a vikárius távolléte miatt dec. 20-ra (quind. Nicolai) halasztotta. Bemutatták továbbá János vikárius 1337. dec. 23-án (a. d. 1337., III. f. an. Nat. d.) kelt nyílt oklevelét (7. Anjou-oklt. XXL 675. szám), mely szerint a kitűzött napon a felek visszamentek Jánoshoz, és elmondták, hogy bírói engedélyével, fogott bírók elrendezésével úgy egyeztek meg, hogy Miklós a Zathmar megyei Beer, Gerch és Terebes birtokokból Ilonának járó leánynegyed fejében oadaadja Beer birtok harmadát, kivéve egy malomhelyet és egy telki helyet (sessionalis locus) az ottani Szentlélek-egyháztól nyugat felé egy rétig, valamint ezen egyház kegyúri jogát, mert ezek, valamint az egyháztól keletre levő két szomszédos, lakott telek (fundus curie) Miklósnak maradnak. Ezután Pál comes, ahogy bírói tiszte megköveteli, a vele ülésező bárók és az ország nemesei jelenlétében háromszor megkérdezte a feleket, hogy a vikárius oklevelében foglalt elrendezést örökre elfogadják-e, mire János a maga és felesége nevében az egyezséggel megelégedve, ill. Miklós ezt megerősítették. Mindezek alapján az országbíró Beer birtok harmadát Ilonának ítéli, más jogának sérelme nélkül, Miklósra és örököseire e birtokharmad ügyében örök hallgatást kiróva. Erről függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Wyssegrad, 12. die termini reportacionis seriei prenotate, a. d. 1338. Arenga.

10