Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012)
Documenta
jogtalanságokat és károkat, amiket bárki is a királyi kamara officialis-ainak okozott, a királyi tárnokmester vizsgálja ki. 23. A hamisítókkal és azok támogatóival kapcsolatban a király az ország régi szokását kívánja megtartani. 24. Az ország jó állapota érdekében elrendeli, hogy senki eredeti aranyat v. ezüstöt nem vihet ki az ország határain túlra, csak az ország jelen évi pénzeit. 25. Senki garasokkal ne vásározzon, s ha így találják, veszítse el minden javát és bűnhődjön személyében. 26. Hogy a királyi kamarák rendelkezéseit minden ember ellenkezés megtartsa, az új dénárok forgalomban legyenek és azokat beváltsák mindenütt, elrendeli, hogy ha azon nemesek, akik vásárokkal bírnak, a királyi pénzt a vásáraikon nem használtatják, és ezt az érsek emberei és a királyi tárnokmester emberei elmondják, minden ilyen esetben a hetedik alkalomig az efféle nemesek fizessenek 50 márkát a kamaraispánnak, a hetedik alkalommal pedig veszítsék el e vásárt és a birtokot. 27. Azok, akik vámokkal bírnak, ha a királyi dénárokat nem fogadják el, a mondott büntetés sújtsa. 28. Az egyházak világi és szerzetes rector-ai, akiknek vásáraik vannak és a megújított királyi dénárokat a vásáraikon nem használtatják, minden ilyen esetben a hetedik alkalomig 50 márkát fizessenek a kamaraispánnak, a hetedik alkalommal a királyi kamarának ott okozott teljes kárt a kamaraispánnak térítsék meg, és ne reménykedjenek felmentésben. Ha az egyházak rector-ai a tizedeiket és bevételeiket nem a királyi pénzzel szedik be, s ez kiderül az érsek embere és a királyi tárnokmester embere elmondásából, az adott faluban esedékes összeget az efféle makacsság miatt a mondott királyi kamarásnak fizessék meg. 29. Ha a királyi pénzt a városiak nem használják és nem váltják be, s ezt a két mondott ember tudatja, a bíró és az esküdtek minden birtokukat és javaikat veszítsék el, s mint királyi parancsok megvetői főbenjáró büntetéssel (capitali pena) bűnhődjenek. 30. Ha királyi honor-t és méltóságot birtokló emberek a vásáraikon, vámjaikon és területeiken e megújított királyi pénzt nem használják v. nem fogadtatják el, veszítsék el királyi honor-jaikat és saját javaikból 50 márkát fizessenek a kamaraispánnak. Az érsek embere, a királyi tárnokmester embere, a megyésispán és a szolgabírók tanúsága alapján a kamaraispán megbüntethet bármely ellenszegülőt annak makacsságáért, ha azt valamely káptalan v. kon vent oklevele ezen 4 tanú elmondása alapján igazolja. 31. Hogy a kamaraispánok a királynak járó pénzt könnyebben megfizethessék, a király elrendeli, hogy (kivéve jelen év máj. és ápr. hónapokat, amiket elengedett nekik a király a pénzverés érdekében) a köv. hónap elejétől a kamaraispán jan. 1-ig (diem Strennarum) az egész összeget, amivel a királynak tartozik, fizesse meg, úgy, hogy minden hónapban teljesítse a kifizetést a pénz száma és mennyisége szerint, az egész összeget hónapokra elosztva, és kétszeres büntetés sújtsa, ha a határidők valamelyikét elmulasztja a kifizetésben. 32. Amíg e megújított királyi dénárok bármely vásáron beváltásra kerülnek, ha valakit úgy találnak, hogy garasokkal v. bármilyen régi pénzzel vásározik, akkor e város v. falu bírója, esküdtjei és teljes közössége az efféle személyt 101
