Anjou-kori Oklevéltár. XXI. 1337. (Budapest-Szeged, 2005)

Documenta

600. 1337. nov. 13. Kehida

Miklós királynéi lovászmr. és zalai ispán, valamint a szolgabírók jelentik I. Károly királynak (H), hogy midőn november 12-én (in crast. B. Martini conf.) Kedhida ~ Ked Hyda faluban Zala megye nemeseivel közgyűlést tartott, Akus fia Miklós Péter fiaival: Demeterrel és Pállal szemben előadta, hogy október 30-án (f. V. prox. an. fe. 00. SS.), miközben per van közöttük, a házára törtek, és ott Péter fia Jánost, testvérét Móricot, Istvánt (?) ........, Adorján fia Tamást, valamint....... Demetert életveszélyesen megsebesítették, .......

tov

ábbá 36 aprójószágot elvittek, és ezzel neki kárt okoztak. Ezzel szemben Demeter és Pál előadták, hogy az ügyben ártatlanok. Erre Akus fia Miklós a párbaj jelét adta nekik, amelyet Demeter Pál nevében is elvett tőle. Erre Miklós és a szolgabírák úgy ítéltek, hogy a 60. napon, vagyis 1338. január 13-án (in oct. Epiph. d.) Akus fia Miklós gyakorlott bajvívót, Demeter pedig gyakorlatlant állítson a király jelenléte elé a küzdőtérre. D. in villa Ked Hyda, in fe. B. Bricii conf.

E.: Dl. 3100. (NRA. 1536. 11.) Egy nagyobb kerek és két kisebb, természetes színű zárópecsét töredéke.

K.: 601. 1337. nov. 15. Nagyvárad

I. Károly király (H) Szt. Mihály arkangyal iránti tiszteletből saját maga, felesége és fiai lelki üdvéért és egészsége érdekében rokona, Tamás erdélyi vajda és szolnoki ispán kérésére érvénytelennek nyilvánítja Lampert mr. egykori országbíró azon ítéletét, amellyel az erdélyi kápt. Vayasd és az erdélyi püspökség Sard nevű birtokának bizonyos részeit a kápt-tól és a püspöktől elvéve azokat a király Igun-i és Karako-i népeinek és hospeseinek ítélte, és elrendeli azok volt birtokaiknak való visszaadását és a feladattal saját maga helyett Tamás vajdát bízza meg. D. Waradini sabb. prox. fe. Be. Martini conf. A.

E.: A kolozsvári rk. katolikus plébánián, majd Ba. Jakó szerint.

K.: ZW. I. 487-488.

R.: Beke A., TT. 1896. 499. november 14-i kelettel. Jakó, Erdély II. 346. 960. sz.

Ford.: Doc. Trans. III. 427-428.

341