Anjou-kori Oklevéltár. XXI. 1337. (Budapest-Szeged, 2005)
Documenta
nincs, sem abban misét mondani nem lehet, és a kanonokok, akik az alapítástól kezdve abban éltek, a jövedelem csekélysége miatt a prépost kivételével már nem tudnak abban lakni, a helyzet javítására érdekében és saját lelki üdvéért a székeskápt. tagjainak beleegyezésével a következőket rendeli el: az eddigi 4 kanonok helyett 8 szolgáljon és lakjon az egyházban úgy, hogy kanonok csak diakónus vagy pap lehet, a diakónusnak is egy éven belül papnak kell lennie, ellenkező esetben a kanonoki állását elveszti, más rendű semmiképpen sem lehet kanonok. A kanonokok számát sem csökkenteni, sem növelni nem lehet. Mivel a kanonokok a jövedelem csekélysége miatt nem tudnak megélni, mert csak az érseki dézsma négy területéről kapnak 2 márkát, az atyák rendelkezései szerint méltó, hogy aki az oltárnál szolgál, az abból meg tudjon élni, ezért az érsek a székeskápt. tagjaival a Szt. György egyház kanonokjainak és prépostjának, aki akkor László volt, egyetértésével szerződésmódosítást akarván az említett jövedelem cseréjenként az egyháznak az alábbi jövedelmeket adja: a gömöri (Gu- muriensis) területből az érseki tizedek negyedeit — amely tizedszedés, úgy a valóságos tizedben, mint a negyedekben az érseket illetik, és amely tizedek a negyedekkel együtt alig vagy sohasem haladták meg a 60 márkát, az érsek idejében azonban mintegy 400 márkára növekedtek a Toma-i kerület és a plébánosok részeinek kivételével. Hogy a kanonokok a negyedeket teljesen megkapják, az érsek elrendeli, hogy a kanonokok saját költségükön minden évben küldjenek ki maguk közül egy alkalmas embert az érsek tizedszedőivel az említett negyedek beszedésére. Ezen negyedek jövedelme csak a kanonokokat illeti, és a prépost azt magának nem követelheti, ezzel szemben a prépost az oklevél kelte előtt szerzett és bírt jövedelmeiből a kanonokok nem részesedhetnek. Az egyházat a jövőben bármilyen címen megillető jövedelmeket illetően az érsek úgy rendelkezik, hogy egyharmad részük a préposté, kétharmad részük a kanonokoké egymás közt egyenlően elosztva, kivévén azokat az ingóságokat és apróbb javakat, amelyeket a hívők végrendeletileg vagy adományként, saját lelki üdvükért vagy lelkűk megváltásáért az egyháznak adományoztak, amelyeket elkülönítve ugyanazon egyház plébánosának fenntartására hagyja meg, akinek élete biztosabb fenntartására az érsek átengedi Pethyen falu tizedét azzal, hogy a plébános tartozik a híveknek a szentségeket kiszolgáltatni, a kanonokok és a prépost pedig hetenként és folyamatosan felváltva tartoznak misék és más isteni szolgálatok tartásával az egyházat szolgálni. A plébánosállítást és letételt az egyházban bírt patrónusi joga alapján az érsek magának tartja meg, ezzel azonban nem akarja megfosztani a prépostot a főesperesi joghatóságtól. És nehogy az idők folyamán a prépost és kanonokjai között kétség támadjon a préposti jövedelmeket illetően, az érsek megerősíti a Szt. György egyház alapításától az oklevél keltének idejéig szerzett és bírt préposti javakat az alábbiak szerint: Moroth falu tizede Bars (Barsiensis) megyében, teljesen a negyeddel, amely a Szt. György egyház alapításától kezdve a prépostot illette, kivévén az ott élő 113
