Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XX. 1336. (Budapest–Szeged, 2004.)

adására a kápt. más számos módon figyelmeztette Leurente-t és Tamást is) nem akarják visszaadni, hamis címen birtokolják, így György őket tilalmazta a birtok eladásától, elidegenítésétől és zálogba adásától, és azon osztálytól, amelyet rokonság okán Tamás fiai Lőrinc vajda fiával: Miklóssal akarnak tenni, míg másokat a birtok elfogadásától, Miklóst pedig az osztályos részbe való bevezetéstől tilalmazta. D. in fe. B. Agate virg. et mart, a. d. 1336. E.: Veszprémi kápt. mit. Biliege 5. (Df. 200 850.) Hátlapján más középkori és újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint zárópecsét nyoma. K.:-. R.: Veszpr. Reg. 112-113. 45. 1336. febr. 8. Visegrád [I.] Károly király (H) előtt megjelent egyrészről Enche-i (dict.) Péter fia: János mr. litteratus, másrészről Bechey-i Imre fia: Thuteus mr, és előbbi megvallotta, hogy ő Pál c. országbíró nyílt oklevele szerint 40 budai M. garasért (ennyiért szabadította ki őt Thuteus mr. Drugeth Vilmos - Wyllermus Druget nádor fogságából) a Baranya m.-i Wrmand, Kustan és Yzbold nevű birtokait (amiket Lugret fia: János egykori Machow-i bántól cserébe kapott a pécsi kápt. privilégiumával Enche birtokért) elzálogosította Thuteus mr.-nek a pécsi kápt. előtt a bármikori visszaváltás lehetőségével, és 100 M. terhe alatti vállalása szerint [1335.] dec. 7-én (oct. fe. B. Andree ap.) tartozott e privilégiumot a pécsi kápt. előtt átadni Thuteus mr.-nek, azonban ezt nem tette meg, így e 100 M.ban elmarasztalták. Végül János mr. jelen oklevél kiadása napján 10 budai M. garast kapott Thuteus mr.-től, s vállalta, hogy febr. 21-én (oct. diei Cynerum) e privilégiumot a kápt. előtt átadja Thuteus mr.-nek v. emberének, a mondott birtokokat pedig iktatja neki minden haszonvétellel és tartozékkal. Ha a privilégiumot nem adná át ekkor, e 10 M. duplájában marasztalják el. D. in Wissegrad, f. V. prox. p. fe. B. Agathe virg, a. d. 1336. E.: Dl. 76 523. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 147.) Hátlapján természetes színű, kerek pecsét apró töredéke. Emi.: a 78. számú oklevélben. K.: Z. I. 482-483; Uo. 486. (Eml.-ben.) R.:Z. VII/1.71.