Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XX. 1336. (Budapest–Szeged, 2004.)

országbíró bírságlevelei szerint a felperes nem jelent meg előtte, nem is küldött senkit, így királyi bírságokban marasztalták el. Majd Péter mr. a budai kápt. tudomány vevő oklevelével bizonyította, hogy az érsek egyháza kápt.jánál tilalmazta a határbejáró oklevél kiadását, az érsek képviselője pedig a váci kápt. tudományvevő oklevelével és a [buda-]felhévízi (Calide Aque) Szentháromság-egyház keresztesei konventjének tudományvevő oklevelével igazolta, hogy Péter mr. 10 határjelet jogtalanul, nem a régi határok szerint emelt, az országbíró, nehogy azt a látszatot keltse, hogy az érseknek kedvez, írt a fehérvári kápt.-nak, hogy Babna-i Sándor és Chytar-i Tamás királyi emberek, Pál mr. a Boldogságos Szűz-oltár rector-a és Fodor (Crispus dict.) Imre mr., a Szt. Imre herceg-oltár rector-a, a fehérvári kápt. kanonokai mint tanúságok jelenlétében [1335.] nov. l-jén (quind. B. Luce ewang.) a szomszédoktól és más m.-i (conprovincialis) nemesektől és nemtelenektől, többek között a vásáros (forensis) helyeken és napokon tudják meg, hogy vajon Péter mr. Wruzy birtokon 10 határjelet emelt-e a régiek mellett v. sem, majd a kápt. [1335.] nov. 8-án (oct. dict. quind.) tegyen jelentést a királynak; a kápt. válasza szerint a tudományvétel után a királyi emberek és a tanúságok egybehangzóan arról számoltak be, hogy János és Lőrinc, az érsek hadakozó jobbágyai tilalmazása ellenére Wruzy-i birtokon Péter mr. 8 föld- és 2 fahatárjelet nem a régi határjelek mellett emelt, de e 10 határjelet a királyi emberek és a tanúságok nem tudták fellelni és nem is látták őket. Végül az országbíró egyetértésével a felek fogott bírók elrendezésével megegyeztek, az érsek képviselője és a két nemes jobbágy elengedte Péter mr.-nek a mondott bírságokat, viszonzásul Péter mr. vállalta, hogy magához véve a király emberét a Strigonium-i Szt. István király-egyház ispotályos háza kereszteseinek konventje tanúsága alatt [1336.] jan. 8-án (oct. Strennarum) Wruzy birtokon az általa jogtalanul emelt 10 határjelet leromboltatja, és Gallusi és Wruzy azon földrészeit (hj.: Perech víz folyása, amely a Scytnyche folyóba ömlik; Peporemev - dict. - víz; Twtews és Wezews mr.-ek Tergenye nevű birtoka), amiket e határjelekkel Pezeeg birtokhoz csatolt, visszaadja az érseknek és egyháza ezen jobbágyainak, elismerve, hogy ezeket jogtalanul választotta le e határjelekkel, és nevezetteket illetik jog szerint, s ha ezt nem tartaná be, párbajban való elbukásban marasztalják el. A felek az ügy lefolyását a konvent oklevelében (1. 12. szám) tartoztak visszavinni jan. 13-án, mikor is mindezek alapján az országbíró e földrészeket a nevezett határok alatt az érseknek, utódainak és egyháza e nemes jobbágyainak és örököseik-