Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XX. 1336. (Budapest–Szeged, 2004.)

287. 1336. júl. 2. Orusdorph vár alatt [I.] Károly király (H) előtt megjelentek egyrészről Rátold nb. Miklós fiai: László és Renold mr.-ek, Kaza-i nemesek a maguk és fr. carnalis-uk: János nevében, másrészről Chanad nb. Pongrác fia Tamás c. fia Lőrinc mr. fia: Tamás mr. a maga, fr. carnalis-a: János mr., ue. Tamás c. fia Miklós mr. fiai: István, György és Miklós, valamint ue. Tamás c. fia Pongrác mr. fiai: Tamás mr. és Kelemen - az ő fr. patruelis-ei - nevében, és a köv. örök birtokcserét hajtották végre: előbbiek Wylok nevű örökbirtokukat (amelyen a Szt. Kereszt tiszteletére) és Kwesd nevű örökbirtokukat (amelyen Szt. Mártonhitvalló tiszteletére alapított egyház van), valamint Olahteleek és Wrwenusligethe nevű Byhor m.-i örökbirtokaikat (amelyek egy határkörzetben vannak) Lőrinc mr., Miklós mr. és Pongrác mr. fiainak adták minden haszonvétellel, örök birtoklásra; azok pedig a hozzájuk cserével és vásárlással jutott Gwmur m.-i Pyspiky birtokot (ahol Szt. Mihály arkangyal tiszteletére épített egyház van) és Wlkwnya birtokot (ahol Szt. Péter apostolfejedelem dicséretére épített kőkápolna van) a Dezmasteleke nevű, Wlkwnya-tól egykor elkülönített földrésszel (ezek szintén egy határkörzetben vannak) Miklós fiainak adták minden haszonvétellel, örök birtoklásra. Mivel a felek a király jelen hadjárata miatt e birtokok bejárására most nem tudnak elmenni, a király emberei, továbbá a váradi és egri kápt. tanúságai előtt okt. 6-án (oct. S. Mychaelis arch.) mennek e birtokokra, s azokat bejárva kinek-kinek iktatják a magáét, majd ezt elvégezve a nevezett kápt.-okkal oklevelet állíttatnak ki olyan feltételek alatt, ahogy akkor ezt hasznosnak vélik, s ezzel megerősítik ezen örök cserét. D. sub castro Orusdorph, in crastino oct. fe. Nat. B. Johannis Bapt., a. d. 1336. E.: SNA. Leleszi konvent hh. lt. Acta anni 1336. 50. (Df. 219 447.) Hátlapján kerek királyi pecsét körvonala. Eml.: a 324-325. számú oklevelekben. K.: Doc. Val. 76-77. Román ford.: Doc. Trans. III. 389-390.