Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XX. 1336. (Budapest–Szeged, 2004.)

(Cheeh) (dict.) Jakab fia: Mihály v. Kopwan-i (Koppuan) Ugrin fia: János királyi emberek valamelyikével. Tá. 1-2.: a 252. és 256. számú oklevélben. Emi. 1-2.: a 249-250. számú oklevelekben. K.: AO. III. 274-275; Densu§ianu I. 643; ZW. I. 476^77. (mind Tá.-ban); Doc. Trans. III. 586. (Emi.-ben) R.: Anjou-okit. II. 33. (ZW. I. 232-233. alapján, 1306. máj. 21. előtti dátummal) 200. 1336. ápr. 24. Visegrád [I.] Károly király (H) előtt Absolom fia: Pedur c, Domokos fia: János, András fia: Mihály és Miklós fia: Nykil ~ Nykkyl Vasvár m.-i nemesek a maguk és fr.-eik nevében elmondták, hogy a Vasvár m.-i Pedur és Bagath birtokok között fekvő Bagath nevű, hozzájuk jog szerint tartozó birtokukon v. földjükön szükség van a határok bejárására. Az uralkodó ezért az ország jó és kipróbált szokásának megfelelően 1334. aug. 12-én (a. d. 1334. 3. die fe. Laurencii) utasította a vasvári kápt.-t, hogy küldjék ki tanúságukat, akinek jelenlétében Kolta-i Sebrech fia: Péter v. Herman-i Lukács v. Harazti-i Barnabás fia: Chepan királyi emberek valamelyike Bagath birtokot a szomszédok összehívásával járja be régi határai mentén, ahol szükséges, új határjeleket emelve a régiek mellé, majd iktassa nevezetteknek örök birtoklásra, ha nincs ellentmondás, az esetleges ellentmondókat idézze meg ellenükben a királyi jelenlét elé, majd a kápt. tegyen jelentést. Mivel a kápt. 1334. okt. 18-án (a. d. 1334, in fe. Luce ewang.) hj.-t is adva jelentette a birtok ellentmondás nélkül történt bejárását és iktatását, a király nevezettek érdemeiért, amit neki és a királyi Szent Koronának hűen teljesítettek az ország Németo. (partes Alamanorum et Theutonicorum) felőli határvidékén (confinia) saját m.-jíik és a szomszédos m.-k nemeseivel együtt, Bagath birtokot minden haszonvétellel és tartozékkal az ő, fr.-eik és örököseik örök birtokában megerősíti. D. in Wyssegrad, in fe. B. Georgii mart, a. d. 1336. E.: Dl. 101 845. (Batthyány cs. lt. Senioratus. Bogád 7.) Hátlapján kerek hátlapi pecsét nyoma. K.: Bgl. IV. 211-212.