Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XX. 1336. (Budapest–Szeged, 2004.)

társai és az egyház ellenségei, így őket megyéspüspöki hatáskörrel kiközösítette, mivel a büntetés nem csupán a bün elkövetőit, hanem az egyetértőket is kell sújtja. E nemesek öröklött tulajdonaikból számos évig a püspököt megillető tizedet a püspöki tizedszedői figyelmeztetés ellenére sem fizették meg lelkük megváltására, emiatt a pápai tizedet e nemesek részéről maga a püspök fizette ki kamera-jából. Amíg nevezettek az egyháznak tett jogtalanságaik és a tizedek kára ügyében nem adnak elégtételt, a püspök megtartja ítéletét azért, hogy akiket az isteni félelem nem tart vissza a gonoszságtól, a világi büntetés szigorúsága tartsa vissza. Erről pecsétjével megerősített oklevelet bocsát ki és e congregacio-n kihirdeti. D. Chasme, f. V. prox. p. oct. fe. Resurr. d., a. eiusdem 1336. Má.: AN. Liber privilegiorum. fol. 71. (Df. 283 555.) XIV. sz.-i. K.: Smic. X. 260-262. R.: Bónis-Balogh 100. 186. 1336. ápr. 12. Donch mr. Zolium-i c. tudatja, hogy Zampor-i Heench színe elé idézte Madach fia Pál fiait: Miklóst, Leukes-t, Jánost és Pált, ue. Madach fia: Benedek fiát: Tamást és Lanch-i (dict.) András c.-t, és ellenükben elmondta, hogy szegénységük miatt el akarta nekik adni v. zálogosítani Zampor nevű birtokát (amely szomszédság okán őket inkább illetné, mint másokat). Pál fiai és Tamás azt felelték, hogy azt szűkös helyzetük miatt sem megvásárolni, sem zálogba venni nem tudják, így az eladást v. zálogosítást engedélyezik Hench-nek, bárki számára (és különösen Lanch-i András számára) is teszi; hozzátették még, hogy mivel hadba kell menniük (ad presentem exercitum debent profisci), s ezért nem tudnak a konvent elé járulni, ezért Donch elrendeli, hogy az ő hadból való visszatérésének (adventus nostri de exercitus) 15. napján menjenek személyesen a konventhez mindezek megvallására, s ha ezt elmulasztanák, a per kezdete előtt mindegyikük fizessen 3 M. bírságot. D. f. VI. prox. p. oct. Passce, a. d. 1336. E.: Dl. 72 313. (Madách cs. lt. 4. 28.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint természetes színű, kerek pecsét apró töredéke. A.: a 259. számú oklevélben.