Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XX. 1336. (Budapest–Szeged, 2004.)

A vasvári Szt. Mihály arkangyal-egyház kápt.-ja előtt megjelent egyrészről Rwm-i Duruzlaus mr. fia: Gergely mr. a maga és fiai: Miklós, János és Gergely nevében, másrészről Chakan-i vagyis Balsanasscunfolua falusi Teodor fia: Pál, és a Raba folyón (ahol azt Iztriga-nak nevezik) levő háromkerekű házban található egykeréknyi malomrészt, amit Teodor Duruzlaus-nak 4 M.-ért elzálogosított, Pál - 6 M. bécsi dénárt megkapva, azaz összesen 10 M.-ért - minden haszonvétellel eladta szavatosság vállalásával Gergely mr.-nek, fiainak és örököseiknek, örök birtoklásra, semmiféle jogot és tulajdont meg nem tartva magának. Erről a kápt. pecsétjével megerősített privilegiális és chirographált oklevelet bocsát ki. D. f. V. prox. an. domin. Palmarum, a. d. 1336., amikor András mr. a prépost, Mihály az éneklő-, Gergely az őrkanonok és Lőrinc a dékán. E.: Dl. 49 599. (Rumy cs. lt. 23. 20.) Felül chirographált (ABC). Sárgavörös zsinóron természetes színű, kerek függőpecsét töredéke. K.: Bgl. IV. 210-211. 132. 1336. márc. 22. Visegrád [I.] Károly király (H) elé járult egyrészről Wsa fia: Imre, másrészről Tolchoa-i Langeus fia János fia: László, és Albert mr., a királyné speciális notarius-a, Jób fia: Domokos, Zyna-i Petevch fia: János, Detric fia: Miklós, Petevch fia: Miklós és Simon fia: Tamás jelenlétében elmondták, hogy oly módon egyeztek meg, miszerint Imre Zemlin m.-i Saara és Wyfolu birtokokon levő részeit, amiket egykor Imre fr.-e: Jakab az uralkodó korábbi oklevele szerint 21,5 M. cseh (Boemicalis) garasért elzálogosított Lászlónak, László visszaadta Imrének, Imre pedig az ue. m.-i Toroyna birtok felét, amit Jakab mindkettejük nevében bizonyos összegért Lászlónak elzálogosított, minden haszonvétellel és tartozékkal most e két összegért elzálogosította Lászlónak, hozzátéve, hogy márc. 31-ig (usque ad. fe. Pasce) az egri kápt. jelen oklevél bemutatójának (a felek távolléte esetén is) adja ki oklevelét ezen zálogról. D. in Wyssegrad, f. VI. prox. an. domin. Ramispalmarum, a. d. 1336. E.: Dl. 2996. (NRA. 752. 30.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint kerek pecsét nyoma.