Kristó Gyula-Makk Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XIX. 1335. (Budapest–Szeged, 2004.)

tárokat hitükre elfogadják, ha mégsem, patvarkodásban marasztaltassanak el, hasonlóan Deris fia Miklós részénél is. Miklós fia Ivánka privilégiumát Thuteus mr. máj. l-jén visszaadja Gergelynek, Balar-nak, Pethe-nek, Demeter fia Istvánnak, ha nem tenné, az adomány tárgytalan. D. IV. f. prox. an. diem Cynerum, a. d. 1335. E.: Dl. 87 090. (Hg. Esterházy cs. lt. 32. A. 34.) Hátoldalán természetes színű, kerek nagypecsét nyoma. K.:81. 1335. febr. 23. Vizsoly Drugetter Vilmos nádor és a kunok bírája kéri a szepesi kápt.-t, hogy - mivel Frerench [!] fia Tamás nemes leánya Kathlen, akit Rycolfus fia Herruch nemes leányával nemzett, elmondása szerint apja halálakor zsenge korban volt, nem tudta, hogy apja privilégimai és oklevelei, kivált azon Zolouk birtokra vonatkozó oklevelek, amely anyja leánynegyede révén háramlóit reá, mely kápt. irattárában (conservatorium) vannak, de remélte, hogy par-juk a címzett irattárában megtalálható - ezeket az okleveleket sekrestyéjében v. camera-jában keresse meg, pecsétje alatt írja át, és Ida-i Pál fia János mr.-nek, e leány nagybátyjának adja át. D. in villa Wysul, in crastino fe. Katedre S. Petri ap., a. d. 1335. A.: a 86. számú oklevélben. K.:82. 1335. febr. 24. Pozsony Mihály pozsonyi prépost a Liephardus halálával megürült kánoni helyet a fráterek, a pozsonyi kápt. egyetértésével érdemeiért káplánjának, Tamásnak adja, bevezetve őt a kánoni hely v. prebenda teljes birtokába. Erről saját és a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. Posonii, in die fe. B. Mathie ap., a. d. 1335., Hosszú (Longus) János, Vörös (Ruffus) Péter, Tyboldus mr., Miklós jegyző, Perherlinus Pál, Szt. Lőrinc plébánosa és Ivánka mr. lévén a kanonokok. A. Á.: Henrik, a bécsi skótok Szt. Mária-egyházának apátja, 1342. márc. 10. SÚA. Pozsonyi kápt. m. lt. F. 9. 192. (Df. 273 019.) K.: Str. III. 438-439. R.: Uo. 254.