Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVIII. 1334. (Budapest–Szeged, 2019.)
Documenta
77. (1334. márc. 9.— úpr. 10. között) A várad-előhegyi Szt. István első vértanú-konvent oklevele szerint előtte Lengyel (diet.) János márc. 9-én (in oct. medii Quadr.) letette az országbíró által elrendelt esküt (1. 72. szám) a Torpazygethe-i rendház perjele, Gergely testvér rovására elkövetett kihágásokkal és károkozással kapcsolatban. Emi.: a 129. számú oklevélben. K.: AO. III. 67-68. (55. szám; Eml.-ben). 78. 1334. márc. 10. Péter prépost és a várad-előhegyi Szt. István első vértanú-konvent emlékezetül adják: Byry-i Tamás mr. eleget téve a Pál c. királyi országbíró oklevelében (1. 73. szám) foglaltaknak, márc. 9-én (in oct. medii Quadr., seil. f. IV.) ötvenedmagával - nemes eskütársakkal - együtt letette az elrendelt esküt a várad-előhegyi Szt. István-konventben Gergely testvér, a Szt. Agoston-rendi Torpazegete-i ~ Torpazygete-i rendház peijele ellenében arra vonatkozólag, hogy Tamás [1331.] nov. 6-án (f. IV. prox. an. fe. B. Martini conf. cuius nunc 2. preteriisset revolutio annualis) a perjelre, kápolnájára és Torpazygete-i lakására nem tört rá, őt onnan erőszakkal nem űzte ki, a kápolna kulcsát nem vette el, javait nem szórta ki, a perjelt nem fenyegette meg, és az miatta nem szenvedte el 60 disznó kárát. D. 2. die termini prenotati, a. d. 1334. E.: Dl. 50 960. (Kállay cs. lt. 1300. 367.) Hátoldalán egykorú kéz írásával tartalmi öszszefoglaló, benne Thurpazygethe névalak. Emi.: a 138. számú oklevélben. K.: -R: Kállay I. 99. (420. szám; E.-ről); Doc. Trans. III. 317. (177. szám; Kállay alapján). 79. 1334. márc. 13. Visegrád [I.] Károly király (H) felidézve emlékezetébe, hogy Guthkeled nb. Bereck fiai: János, a néhai Lőrinc és Miklós nemesek a koronázásától kezdve hozzá mint uralkodójukhoz csatlakoztak, vállalva ezzel javaik veszélyeztetését, ill. kiszolgáltatását a korábban általuk szolgált, majd utóbb elhagyott Tamás átkos fiai: Kopaz és Beke pusztításának, azután pedig hűen és állhatatosan az ő királyi hatalmának növekedéséért fáradoztak, ezért ő gondoskodni igyekezvén nevezett hívei védelméről, a biztonságuk megerősítése érdekében engedélyezi számukra, hogy Szatmár m.-i Eched birtokuk rétjein v. mocsaraiban kőből v. fából minél erősebb várat v. erősséget építsenek, és azt hűségük emlékére mindenki Fidelitas-nak, köznyelven Hywseg-nek nevezze. Oklevelének visszahozása esetére 51
