Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVIII. 1334. (Budapest–Szeged, 2019.)
Documenta
done in odavis beati Mychaelis archangeli in capitulo ecclesie Wesprimiensis facienda et in quindenis earundem ad iudicem; pecsét nyoma. Má.: GYMSML. Soproni It. Dl. 5127. (Pilcz cs. It. 19. 9.) (XVIII. századi egyszerű Má.) K.: Sümeghy 13-14. (14. szám). 286. 1334. jún. 15. A vasvári Szt. Mihály arkangyal-egyház kápt.-ja e. Erzsébet nemes úraszszony, Ilerk fia Péter özvegye, Kald-i Ramacha leánya és fia, István a maguk, továbbá György, az úrasszony fiatalabb fia, nemkülönben pedig Ilerk fia Loránd s annak fiai: Mihály és Márton nevében is tiltakoznak az ellen, hogy Péter [! o: Myke ?], az úrasszony nagyobbik fia, Ortholf fia: István, Morkolpus fia: Budur, e Budur fiai: János és Lothou bizonyos Sár melléki birtokrészeiket a tiltakozók akarata és tudta nélkül el akaiják adni vagy zálogosítani Ehelleus fiainak: Miklósnak és Mihálynak, ekként mindezeket tiltják az adásvételtől, mivel a nemzetség és a szomszédság jogán a szóban forgó földjavak hozzájuk, Istvánhoz, Györgyhöz, Lodomérhez [! o: Lorándhoz] és utóbbinak a fiaihoz tartoznak; ha az előbb említett Myke [! ?], István, Budur s ennek fiai a maguk számára nem tudnák megtartani tulajdonrészeiket, a tiltakozók (bár ínségtől szenvednek) megvásárolnák azokat. Az úrasszony elmondása szerint bizonyos földrészeket házassága idején magával hozott pénze révén szerzett meg, nagy erőfeszítéssel megőrizte azokat, emiatt a fent mondott rokonait, kivált pedig fiát, Myke-t tiltotta, hogy akarata ellenére eladják v. elzálogosítsák a szóban forgó ingatlanokat. D. in fe. BB. Viti et Modesti mart., a. d. 1334. E.: Dl. 91 264. (Festetics cs. lt., Vas 24.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, benne - Péter helyett - Myke szerepel az úrasszony nagyobbik fiaként; zárlatán pecsét töredékei és hártyaszalagjának nyomai. K.: Bgl. IV. 176. (277. szám). R: Bgl. IV. 175. (német nyelvű). 287. (1334.) jún. 16. Avignon [XXII.] János pápa utasítja Gergely testvér szerémi püspököt, hogy - miután a maga számára fenntartott egyházfői rendelkezési joggal élve őt, a minorita rendi szerzetest tudományokban jártas és más érdemekben jeles férfiúként a Gergely [!] (o: Reg. 2.: György) püspök halálával üressé vált szerémi egyház élére állította, felszentelését pedig Gaucelinus albanói püspökre bízta - új feladatát ezen egyház gyarapodása érdekében lássa el. D. in Auinione, XVI. Kai. Juh, [pápasága] 18. év[é]ben. A. Reg.: 1. ASV. Reg. Vat. an. XVIII. com. ep. 885. v. 106. f. 359ab. (Df. 291 606.) 148